Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1995. november, VI. évfolyam, 11. szám »


Kukorelly Endre

Kukorelly Endre
H. Ö. L. D. E. R. L. I. N.
H.        Mein Vorsatz
Hogy felejtsenek el,
azt nem hiszem. Vagy azt, hogy bárkit
én felejtsek el. Pedig hát nem,
mert bárkit elfelejtek. Nézem
és felejtem. Hülyeség. Látok
és elfelejtek. Totenstille.
A leghülyébb mégis dolgokat
tervezgetni, mert az úgy ragad
oda, szárad a tervezet, mint
az ürülék.
Ö.        Die Eichbäume
Összehajlik néhány faág, csodálkoznak és reménykednek.
Összekapaszkodik.
Falevél, pocsolya, eső leverte falevelek. Hosszúkás tócsa a pályán.
Kezdjek befelé.
Vagy kezdjek tehát akkor inkább befelé, az emlékezetbe.
emlékezetbe tartozni.
Vagy felfelé, az éghez. Und gehört nur euch und dem Himmel.
Mindenki külön befelé és föl.
(Esőben lehet a leg-)
Zuhog és félelmes.
(erősebben csodálkozni.)
 
L.      Der Jüngling an die klugen Ratgeber
Lenn csúszkálnak, mert ott megfagy bármi. Fönt pedig gőzölögnek. Még a sapkájukat is leveszik. Az öregek fagyoskodnak, biztos be is fagytak, a fiatalokról meg közben dől a víz. Minden fiacskám, vedd föl a sáladat rosszindulatú. Még egy pulóvert, vagy ilyesmiket. Sanfte kluge Rat. Aki azt javasolja, hogy vegyél fel egy sálat, az nyugodtan befagyott. Nyilván befagytak nyakig.
D.      Die Wanderung
De csak úgy csinálok, mintha csomagolnék.
Bepakolok, ami nem fér el, azt kihajigálom. Doch nicht zu bleiben
gedenke ich.
Elmúlik, összezáródik, be is ragad. Alig kezelhető csomagok.
Odaát van.
Egy csomag, odaát. Csak úgy csinálok, de nem gondolom úgy.
Előre pedig nincs is.
Vagy vissza se. Kristályos jég.
Vagy elbújni valahová, hogy az megoldana bármit is.
Vagy tényleg elutazni valahová. Úgy csinálok, mintha csomagolnék, és
közben csomagolok. Csörgedezek. Alig hallható zörgés a papírral. A
csomagolópapírban bujkáló zörömbölés.
E.      An die Parzen
Egyszer télen a fájdalomtól
a fájdalom miatt nevettem,
és csak a véletlenen múlt, hogy
véletlenül nem haltam bele.
Múlt. Bele. A fájdalom. Miatt.
Ez R.-ban volt, egyszer, január
vége felé, hogy alig bírtam
ellépni egy busz elől. Alig
bírtam el magamat. Nur eine
 
Sommer gönnt, ihr Gewaltigen! Und
eine Herbst.
Így sorolgatjuk
az évszakokat. Az összes évszak,
ősz, nyár, előre, visszafele.
R.      Die Kürze
Rövid és mértéktelen. A levegő forró. Végül az irokéz egyik karja kimerült, elengedte a faágat. Néhány pillanatig görcsösen kapaszkodott, hogy ismét megragadja, de sikertelenül. Azután a másik keze is elernyedt, az ág kicsúszott belőle, és az irokéz a pillanat egy tört részéig mintha lebegett volna a levegőben. Forró levegőzés, zuhog lefele. Und die Erd ist kalt. Amikor nekikezdett ez eső, ültem benn a szobában, néztem, ahogy csorog végig a víz a szúnyoghálón. Egyre rövidülő kirándulások a kertben. Esős évszak, még az elején elaludni, és csak a vége előtt ébredni fel. Ez a csekély kis időtöredék is elég. Ugyanaz volt, végig ugyanaz a hosszan tartó boldogság.
L.      Der gute Glaube
Und das Herz ist mir Müd vom Weinen
Legfelül van a Paradicsom.
Egy elsötétített szobában szoktam üldögélni, és a szív van nekem fáradt
a zokogástól. Az igyekezettől felhasadozott egek.
A Paradicsomban két tonnára híznak föl a lelkek. Egyes lelkek az
irigységtől olyasfélére puffadnak, mint egy felhő. Jókora jégfehér fánkok
az augusztusi mélykék boltozaton. És senki nem talál meg senkit.
Senkire se találnak rá.
Akármilyen csábító.
Egy luftballongyár. Ide-oda szállongó gömböcök.
Viszont van elég időd is. Rövid és mértéktelen.
Viszont nem kell szeretni.
Ne szeressél senkit, az a legjobb változat.
 
I.       An den Aether
Ich lebe nun gern, wie zuvor. Így gondolhatta az ( )
Van elég hely.
Helyem az aztán van. Így gondolkozott.
Legalább hely, az még van elég.
És nagy mocorgás támadt a padláson, mert kipróbálta, hogy tényleg
van-e.
Hogy a könyökével le ne verjen valamiket. Leveri-e a könyökével.
A törékenyeket.
Nincs is valamik. De még nincsenek is valamik. Addig nem voltak még
megcsinálva. Először is nagy por keletkezett.
Nagy por, és
az lett az (A).
N.      An die Natur
Nem, mert előbb üldögélni kell
a fűben, középen, mező, egy
tisztás közepe, pokróc, azok
a helyek a természet közepén,
jobbfelől vadvirágok, lejjebb
gyomnöv., szúrós, nem csalán, győznek,
fogyatkoznak is, a pokrócra
zuhogó nap, fátyol, illat, noch
dein Herz in jedem Laute fühlte

und der Ather durch die Zweige schien,
középen viharzik is, eső,
jég esik, teli a fű fehér
golyóbisokkal. Mit kezdjek itt.
Fordítva van, nem? Lefele lóg.
Természet, fordítva vagy. Fejjel
lefelé. Azt pedig nem lehet
megszokni, nem? Nem, mert előbb még
üldögélni kell túl sokáig.
Nem, mert el fogom felejteni.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék