Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2000. június, XI. évfolyam, 6. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 

Nemzedéki érdeklődés

Martos Gábor: Éjegyenlőség. Kolozsvár, Erdélyi Híradó, 2000.

Gyarapodnak a kötetek, amelyek a közelmúlt erdélyi magyar irodalmával foglalkoznak. Egyelőre az azonnali, kritikai reakciók kötetbe gyűjtésénél tart a könyvkiadás, összegző, szélesebb rálátást kínáló kötet, írás még nem született. Martos Gábor új könyvében is hiába keresnénk ilyen jellegű írást. A könyv annyiban más a Cs. Gyímesi Éva és Markó Béla 1999-es köteteihez képest, hogy hangsúlyosabb benne a regisztráló-filológusi attitűd, illetve hogy meglehetősen hangsúlyos "nemzedéki" érdeklődés jellemzi. Ez a nemzedéki érdeklődés attól sajátos, hogy Martos a (rendkívül jól tájékozott) kívülálló magyarországi irodalmár szemével nézi az erdélyi magyar irodalmat. A könyv legnagyobbrészt most is a harmadik Forrásnemzedék néven emlegetett szerzők - Szőcs Géza, Egyed Péter, Bréda Ferenc, Sütő István stb. - tevékenységével foglalkozik, akárcsak a korábbi erdélyi tárgyú Martos-kötetek, a Marsallbot a hátizsákban, illetve a Volt egyszer egy Fellegvár. Az erdélyi magyar irodalom folyamát a hatvanas-hetvenes évek fordulójától vizsgáló szerző ezúttal azonban továbblép, és néhány kritika és interjú erejéig foglalkozik Visky András, Tompa Gábor, Kovács András Ferenc költészetével is, illetve várakozó álláspontról említést tesz az Árnyékhatár című kezdeményezésről és az 1994es/1995-ös év szokatlanul gazdag elsőkötetes rajzásáról.
Az említett "nemzedéki érdeklődés" inkább tematikus marad Martos Gábornál, nem annyira egy (potenciálisan értékelő) pozíció elfoglalásáról van szó tehát, amely hozzásegítené ahhoz, hogy valamiféle genealógiát vázoljon fel, vagy egyszerűen "szűrőt" alkalmazzon a későbbi fejleményekről való írásban. A szerző dolgát nyilván nehezíti az is, hogy a kiindulópontnak tekintett generáció gyakorlatilag kilépett az aktív irodalmi életből, és a politikai karrier, elméletírói/filozófiai munkásság vagy egyszerű hallgatás mellett legfeljebb a fiatalabb nemzedékek patronálása révén, "infrastrukturálisan" vesz részt az irodalmi életben. Ez önmagában nem jelentene még problémát, hiszen a nemzedék a hetvenes években jelentős, hagyomány-értékkel bíró projekteket indított be. Nem mindegy azonban, hogyan viszonyul a potenciális irodalomtörténész ehhez a hagyományhoz.
Zudor Jánosról írja Martos: "Azok közé az erdélyi magyar költők közé tartozik, akik nemcsak verseikkel, de egész lényükkel és főleg az a köré épült "legendáriummal" kikerülhetetlen szereplői az elmúlt két évtized romániai magyar lírájának - annak ellenére, hogy tulajdonképpen nagyon keveset közölnek." (114.) Az idézőjelbe tett "legendárium" kulcsszó, amely az egész kötetre vonatkoztatható. Aligha véletlen, hogy a kötet olvasója számára Vass László Leventéről, a fiatalon elhunyt költőről egy ikonikus kép maradhat meg leginkább: kopott farmer, hosszú, szőke haj, száguldozás különféle autókkal. Sütő István és Boér Géza életművéhez szintén a halál felől lehet csak hozzáférni (a Boér Géza-életműre ez szó szerint is érvényes: "a hagyaték rendezése során egyik hüledezésből a másikba estünk, ugyanis ezerhatszáz verset találtunk, amelyekből ama két kötetében csak bizonyos furcsa, geometrikus formákra fűzött szavak jelentek meg, olyanok, amelyek a költészetében teljesen lényegtelenek" - mondja Egyed Péter. /131./) Ebben a legendáriumban az a különös, hogy az avantgárd, legendáriumromboló gesztusok, a lázadozó fiatalemberek, a perifériára szorított szembenállók ikonjait tartalmazza.
Martos Gábor az emlékezetet ébren tartó technikákat alkalmaz, többféle konstrukcióba rendezve utalásait. Bennfentesként mozog a hetvenes-nyolcvanas évek irodalmában, érzékeli és többször felveti az 1989-es fordulat problémáját. Interpretációs javaslata egyébként meglehetősen "toleráns" ebből a szempontból, főleg ha a közvetlenül '90 után megfogalmazódott radikálisabb véleményékre gondolunk: "ezeknek a verseknek a (mind mennyiségileg, de még inkább minőségileg) jó része akkor és ott valóban ilyen volt [vagyis: "forradalommal ért fel"]. S ezért (is) olyan fontosak (akár még így "utólag" is)". (93.) Az Éjegyenlőség nem feltétlenül "mondja meg", milyen egy-egy könyv vagy költői életmű, viszont lever néhány tájékozódást segítő cölöpöt, és időnként kíváncsivá tesz, arra sarkall, hogy ki-ki saját olvasmányként birkózzék meg (főként) a harmadik Forrás-nemzedék szerzőinek munkásságával.
Alapos és hasznos filológusi munkát jelent az Echinox történetének végigkövetése (1988-ig), s a könyv olyan különleges csemegéket is tartalmaz, amelyek, amellett, hogy emlékeztetnek, az irodalmi intézmények története felől a jelenbe vagy potenciális jövőbe is betekintést engednek: "A két kiadó között létrejött szerződés értelmében a Mentor kötelezte magát, hogy továbbra is (Forrás emblémával és sorozat-megjelöléssel) kiadja az erdélyi magyar fiatal alkotók első köteteit (a szerződés egyik pontja szerint amennyiben a Mentor három egymást követő évben egyetlen új Forrás-kötetet sem jelentetne meg, a sorozat kiadásának joga visszaszáll a Kriterionra)." (153-4.)

BALÁZS IMRE JÓZSEF

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék