Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2002. május, XIII. évfolyam, 5. Szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


TÉKA

„Olrájt, ahogy Pisti mondta vót...”
Avagy: Mi a kurrvaság ma Gyergyóban? Györffi Kálmán: Ne üldözz, Hermann! Mentor, Marosvásárhely, 2002.
Volt egy ifjúkori álma Györffi Kálmánnak – tutajjal leereszkedni a Maroson. Szép, romantikus álom, bárcsak mindenkinek lenne ifjúkorában egy ilyen! És ha már van, az álom ilyen békés legyen... Arról már nincs tudomásom, hogy Györffi Kálmán valóra váltotta-e harminc évvel ezelőtti álmát. Mint ahogy arra a kérdésemre sem kapok feleletet, hogy a másik tutaj, az az egyszemélyes, melyen állva a jóistennel perel a lélek, az éppen kikötve vagy sodrásban – a Café Stockholm számára készült interjúban e mellett a kérdés mellett a kérdezett értetlenkedve elhalad. Azt viszont látom, hogy íróként egészen messze érkezett – ha stílusát nézem, az éppen olyan megállapodott, akár a Maros Opálosnál. Ha pedig az elismerésre gondolok, a tutaj talán még annál is lennebb jutott.
Úgy néz ki legalábbis a Mentornál 2001 végén megjelent újabb Györffikötet, a Ne üldözz, Hermann!, mint amilyennel kiadók az ismert és megbecsült szerzőt ötvenedik vagy hatvanadik születésnapján köszöntik. Minthogy Györffi 1945-ben született, vagyis sem ötven, sem hatvan nem volt a Ne üldözz, Hermann! megjelenésekor, továbbá tudva azt, hogy nem író, hanem hallgató, pontosabban az írást kényszerűségből szüneteltető íróról van szó, tekinthetjük a kötet megjelenését még nagyobb megtiszteltetésnek: a kiadó – úgy tűnik – szükségét érezte „kézzelfoghatóvá tenni” Györffit az erdélyi és magyarországi olvasók számára. Gálfalvi György, a novellák válogatója és a kötet szerzője is hasonlóképpen gondolkozhatott: a minőségi kritérium mellett a legjobban a tematikai szórás elvét érvényesítő reprezentatív könyvet állított össze. Mely kezdődik a háborúval (Egy kutya és a háború), folytatódik ószeren vásárolt szerelemmel (A mellény), házat visz el a Házépítőkban a nagy víz, Jugend-egyenruhát hoz a zavaros ár (Johannes). A XX. század szégyene, a sárga csillag családi feszültséget vált ki, elfojtott indulatokat szabadít fel Az utolsó veszekedésben... Depressziós beteg a hőse a címadó novellának, zárt osztályon sínylődnek A nagy kórház elesettjei.
Györffi novelláinak kisembere „csendes kis örömök”-re vágyik, késő őszi nap langyára (Ne üldözz, Hermann!), vagyis a harmóniára, ezzel szemben jön a nagy víz, berúgják csizmával a kiskaput (Egy kutya és a háború), sorvad a hátgerinc (A nagy kórház), s nem marad más, mint veszekedni az élettárssal (Az utolsó veszekedés), bámulni a plafont, kórházi ágyon önkielégíteni (A nagy kórház). Ha lehet, kikecmeregni a csodavárásból: építeni újra (Házépítők), „újrakezdeni ezt a nyomorult, elrontott, szar” életet (A nagy kórház). Kitérni az egyéni vagy kollektív sors elől aligha lehet, a nagy malom ugyanúgy őröl, mint ahogyan a terjedelmes Györffi-belsőmonológok könyörtelen logikával egymásba fonódó mondatai leszorítanak. Illetve, meg lehet próbálni átalakítani a világot, kérdés, hogy ki lehet-e kerülni a Gonosz csapdáit: a Johannes „kaméleonja” is megpróbál rendet teremteni, milyen kár, hogy azt kávébarna egyenruhában egy őrült tömeggyilkos eszméinek bűvöletében teszi.
Ez lenne a Györffi következtetése: megtéveszthető az ember? „Szerencsétlen” a század, nagy kórház az emberi társadalom, amit elviselni csak hasadt tudattal lehet, mint amilyen a Hermanné a címadó novellában? Bűnöző meg detektív egy személyben, gyilkos meg áldozat? Nem éltünk-e kettős identitással mindvégig a huszadik században: különböző színek igézetében, illetve nem vakoskodtunk-e azoknak ködében?
És nemcsak Györffinek, hanem a politikai, társadalmi kérdések iránt nyilvánvalóan érzékeny szerkesztőnek is ez lehet a véleménye, hogyha a társadalmi mondanivaló kiemelése közben kihagy olyan fontos témát, mint az erotika, a szerelem. Ezek mindvégig mellékesen vagy számukra idegen környezetben jelennek meg: az Egy kutya meg a háború című novellában megerőszakolnak egy nőt, a Johannesben az uniformis, vagyis az új eszme teszi lehetetlenné a civil érzéseket, A nagy korházban maga a környezet. Bár éppen ebben, „az általános emberiben” adja Györffi a legtöbbet. A válogatás talán legjobb és legreprezentatívabb novellájának A nagy kórháznak „legnagyobb” jelenete például „mindössze” erotikus töltésű, mentes világmegváltástól, szólamoktól. A feszültségteremtésre, a feszültséget segítő változó szövegritmusra, a töltelékmondatokat mellőző, kifejező dísztelenséggel fogalmazásra kitűnő példa a következő jelenet:
„Azt mondja Samu:
– Nővérke, én még sohasem értem nőhöz. Kattan a torka. Azt mondja:
– Nővérke, én még sohasem simogattam meg egy nőnek a combját... Szárazon nyel. Azt mondja:
– Nővérke, arra szeretném megkérni... És itt megint nyel egyet.
– Simogassa végig magát a kezemmel!

Mozdulatlanság.
Ha valaki megmoccanna, ha mozdulni kezdene egy kéz, ha fordulni kezdene egy fej, azt hiszem, eltörne, üveges pattanással.
Nehezen csöpögnek a másodpercek.
Aztán Kati megragadja a Samu tehetetlen kezét, és mintha a világ legtermészetesebb mozdulata lenne, eltünteti fehér köpenye gombolásában, a két combja között.”
Ennél is nagyobb hiányérzete az olvasónak akkor támad, amikor tudatosodik benne, hogy mindent korábbi események elbeszélése révén kap meg. Van második világháború, van nácizmus, de hiányzik a hidegháború meg a kommunizmus... Sőt, újabban farkastörvények is uralkodnak meg rombol a dezillúzió, ám mindez megörökítetlen marad. Pedig hát az olvasó ezekben a dolgokban is szeretne eligazítást kapni. Megtudni, hogy – Györffi korábban oly kedvelt szóhasználatával – mi a „kurrva jó” ma Gyergyószentmiklóson, vagyis mi az, ami tótágast áll a többszörösen feje tetejére állított világban. Hogy ha már volt egy olyan szerencsés ötlete Györffinek, hogy a háború szörnyűségeit egy kutya szemével, szimatával és sorsa révén érzékelteti, akkor azt folytathatná: kutyaszemmel bemutatni lehetne a kommunizmust is, kedvelt állata volt, ugye, a nemzetikommunista elnököknek... És azon kívül is, állat bőven akad ma még a Maros völgyében is!
Egy írónak természetesen nem kell politikailag aktuálisnak lenni. Továbbá: ma is érvényes igazságok kimondására lehet akár századokkal is visszamenni az időben. Arról nem is beszélve, hogy néha nem évekre, hanem évtizedekre is szükség van az „éréshez”. Viszont ha már ennyire pedánsan tematikai és időrendi sorrendbe vannak állítva a Ne üldözz, Hermann! novellái, s a szerző érdeklődést mutatott ezekben a közelmúlt eseményei iránt, továbbá ha a sorok közötti olvasás kiment a divatból, a jelen kötet mindöszsze első részének tűnik egy feltételezett két-háromkötetes válogatásnak... miközben tudva tudjuk, hogy a folytatás sehol sincs. Egy, a Romániai Magyar Szóban megjelent, Gál Éva Emesének adott interjújában Györffi illúziók nélkül beszél a folytatásról, mely dehogyis folyik, inkább elapadt: tanárként két normát vállal, írásra évekig naponta öt órát szeretne fordítani. Kérdezem ezek után az ösztöndíjat osztogató bizottságokat: mikor fog a Györffinovellaválogatás második és harmadik része napvilágot látni? Nem Hermann üldöz engem, hanem a gondolat: mikor fogja Györffi Kálmán azt megírni, amit meg csakis ő írhat, édesanyja szülőfalujának a pusztulását például?

GERGELY TAMÁS

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék