Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2001. december, XII. évfolyam, 12. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Johann Wolfgang Goethe
Nyugat-keleti díván
Hikmet-náme

Bölcs mondások könyve

Talizmánt teszek mindenhová e könyvbe,
egyensúlyt teremtek vele.
Ki hívő tűvel szúr bele,
jó szó derítse mindenütt örömre.
*
A mai éjt, mai napot
csak arra kérd,
amit a tegnap is adott.
*
Ki leggonoszabb korban jött világra,
az a gonoszt is jónak találja.
*
A könnyűséget az érti,
aki feltalálta és eléri.
*
A tenger árad a partra.
A föld soha meg nem tartja.
***
Mért rémít minden pillanat? –
Az élet kurta, hosszú a nap.
A szívemet vágy űzi, de
nem biztos, hogy az Ég fele;
mégis folyvást mennie kell,
s főként magától szökne el.
A kedves keblén megpihen,
s ha nem is tudja, ott a Menny.
Tovább sodródik, messze, el,
s mindig egy helyen vesztegel;
Bármire tör, ha veszt, ha kap,
a saját bolondja marad.
*
Ha sújt a sors, ezzel azt üzeni:
Tartózkodóbb légy! Fogadj szót neki!
*
Még nappal van, még munkálhat, ki él.
Mit sem tehetünk, mihelyt itt az éj.
***
Mi dolgod e Földön? Már kész ez a Föld,
a Teremtés Ura mindent kiötölt.
Eldőlt a te sorsod, megszabva a mérték,
megkezdted utad, hát érd el a végét:
a könny meg a bú nem másitja meg,
s egyensúlyodból a földre kivet.
*
Sors-sújtott panasza szól:
gyógyír és remény sehol,
mégis lehet gyógyitó
egy-egy jóbaráti szó.
*
„Milyen sutaság volt, ügyetlenség
így fogadnotok a szerencsét!”
A lány nem bánta, ennyit mondhatok,
mert még jó párszor meglátogatott.
***
Örökrészem csoda tág, csoda bő!
Az idő az enyém, szántóm az idő!
*
Ha jót teszel, tedd csak a jóért!
Ezt gyermekednek add tovább;
s ha gyermekednél kár a szóért,
majd megszívleli unokád.
*
Enveri mondja, fejedelmi férfi,
Ki szív és elme titkát egyként érti:
Mindenkor s mindenhol legtöbbet ér,
ki nyíltan ítél, s mással összefér.
***
Dühöngsz ellenségedre?
De hisz barátod hogy lehetne,
ki lényed, s ahogy létezel,
szemrehányásnak fogja fel?
*
Butának találom szörnyen,
midőn buták a bölcsnek mondják,
hogy történelmi időkben
ne hordja magasan az orrát.
*
Ha Isten oly rossz szomszéd volna,
mint mi, nem úsznánk meg mi sem,
de Ő csöppet sem bánja, hogyha
mindenki olyan, amilyen.
*
Kelet költői – tagadni nagy kár –
nagyobbak nálunk, nyugatiaknál.
Csak egyben vagyunk jobbak náluk:
ahogy kartársainkat utáljuk.
***
Mindenki győzne mindenki ellen,
ezt tudta mind, ki e Földön élt.
Legyen hát mindenki kegyetlen,
de persze csak abban, amihez ért.
*
Ránk férne az Isten kegyelme!
A légy a sassal versenyezne.
*
Ha az irigység étket hajszol,
saját éhségével lakasd jól.
*
Hogyha tiszteletre vágyunk,
modorunk szúrós legyen.
Mindenre sólyommal vadászunk,
csak vaddisznóra nem.
***
A rám törő papoknak
ugyan már, mi segít?
Mit egyenesen fel nem fognak,
görbén sem érthetik.
*
Egy hőst vidám lélekkel feldicsérni
az tud, ki maga is babérra tört.
Az ember értékét senki sem érti,
kit hőség és fagy nem gyötört.
*
Ha jót teszel, csak tedd a jóért,
hisz úgysem marad meg neked;
s ha megmarad is, kár a szóért,
mert elveszíti gyermeked.
*
Gaz rablók elől rejtsd el, míg lehet,
aranyad, távolléted és hited.
***
Hogy hallhatsz annyi bölcsességet,
és balgaságot, akármerre mégy?
A legifjabbak folyvást szajkózzák a vének
igéit, s azt hiszik, hogy az övék.
*
Vigyázz, ha már-már rabul ejt
az ellentmondás csábítása,
a bölcs tudatlan lesz, mihelyt
tudatlanokkal száll vitába.
*
„Az igazság mért rejtezik
vak mélységbe, tág messzeségbe?”
A megértés késlekedik!
Ha értenénk, amikor kéne,
velünk volna, egészen itt,
nyájassága és kedvessége.
***
Hol köt ki adományod?
Jobb, ha nem kérdezed!
Vesd a vízbe kalácsod,
s jól jön valakinek.
*
Pókot öltem, utána mégse hittem,
hogy tettemre rábólinthatok.
Mint nekem, neki is adott
egy részt e napokból az Isten!
*
„Éjünk sötét, Isten fényben delel.
Nálunk akkor mért nem így rendezte el?”
***
Mily tarka társaság!
Az Isten asztalánál ellenség, barát.
*
Fukarnak mondtok. Adjatok
bármit, amit szétszórhatok.
*
Mutassam meg a vidéket?
Mássz fel a tetőmre, kérlek.
*
Ki hallgat, félnie sem kell.
Megbújhat nyelve alatt az ember.
***
Egy úr, ki két szolgával él,
jól ápolt nem lehet.
Nincs ház, melyben két nőszemély
rendesen sepreget.
*
Kedveskéim, rossz új szokás
így szólni: „Férfi, nő.”
Mondjátok mint Ő mondta volt:
Ádám és Éva ő.
*
Kínt és tudást Allah kegyelme
szétválasztott s volt rá oka.
Minden beteg kétségbeesne,
ha ismerné baját, mint orvosa.
*
Mindenki balgán biztos önmagában,
s magát dicséri idelent!
Ha iszlám odaadást jelent,
iszlámban élünk-halunk mindahányan.
***
Új házat épít, ki megszületett,
s ha meghal, átengedi másnak.
Ez másként lát neki a folytatásnak,
és senki sem építi meg..
*
Szidhatja, ki házamba lép be,
mit bevezettem itt sok éve
de kapum előtt legyen csendben,
hogy egyáltalán bevezessem.
*
Tessék ez a kis ház,
Uram, teneked;
épülhet nagyobb is,
de nem becsesebb.
***
Élvezd a biztonságod,
mit semmi sem fenyegethet,
vigyáz rá két barátod:
daloskönyv, boros serleg.
*
„Lokmán, a rút mit alkotott,
Mily szellemi csodát!”
Mi édesít? Hiszen tudod:
A cukor, nem a nád.
*
A Földközi-tengert Kelet
nagyszerűen szelte át;
Csak ha Háfizt ismered,
akkor érted meg Calderon dalát.
***
„Mért ékesíted egyik kezed
buzgóbban, mint neki járna?”
A bal kezünk mit is tehet,
ha a jobb fel nem cicomázza?
(„Érdemén felül aggatod
a díszt egyik kezedre!”
Nem díszítené fel a jobb,
a bal mit is tehetne?)
*
Ha Mekkába terelnék is
Jézus Krisztus szamarát,
ott sem lényegülne át,
hisz szamár maradna mégis.
*
Megtaposva a sár
terjeng, össze nem áll.
*
De ha erővel csapdosod,
formát ölt, szilárd alakot.
Ily téglát láttál, én is láttam:
vályognak hívják Európában.
***
Jó emberek, búsulni kár itt!
A hibátlan tudja, ha más hibázik;
ki hibázik, az érti, mert tanul,
hogy mit tett más hibátlanul.
*
„Tömérdek jót kaptál, s te nem
köszönted meg – ez érthetetlen!”
Emiatt nem fáj a fejem,
hisz adományuk él szivemben.
*
Jó hír, jó különbségtétel
a dolgok közt: ennyit érj el;
elpusztul, ki többre tör.
*
„A szenvedély szilaj hullámverése
rendíthetetlen földre ront, hiába.”
Költői gyöngyeit partra dobálja,
s ez már az élet nyeresége.
Bizalmas
Meghallgattál pár páriát,
még hogyha ez ártott is neked;
ez a jó ember keveset kívánt
és nem is veszélyeztetett.
Vezír
Az a jó ember keveset kívánt,
de ha meghallgattam volna, hát
elvész és bevégeztetett.
(BIZALMAS
Sokan megkapták jóváhagyásodat,
még ha ez ártott is neked.
Ez a jóember itt nem kért soka t,
nem is jelentett veszélyeket.

VEZÍR
A jóember tényleg nem kért sokat,
de ha megkapja jóváhagyásomat,
azzal nyakába tette a kötelet.)

***
Bár rossz, van rá példa, nem kevés,
hogy Igazságot vonz a tévedés;
a szép asszonyt ki kérdi meg,
hogy tévelyegni mért siet?
Ám ha Tévedés úr igazságot űzne,
az Igazság-asszony azt ne tűrje!
***
Tudd meg, bosszant módfelett,
Hogy annyi a költő s egyre zengnek ők!
A verselést ki fojtja meg?
A verselők!

EÖRSI ISTVÁN fordítása

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék