Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1995. december, VI. évfolyam, 12. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
A Louvre

Kiben erőt vevén debilitáló képzelgésén,
nemkülönben morális és spekulatív offendálástól
óva nyájas vásárhelyi barátait
„az fő-innya-adó eléhozza az bort
hogy meg ne csemereljünk”
(Hátravetendő mottó,
APOR PÉTER után szabadon)

Kérditek-é még, hogy mit eszem ma?... Szerény terítékem
érintetlen előttem. Hej, de szemem behunyom, s már
sáfrányos levesétel párolog orrom előtt, és
van, ki a tömlőből bőven csorgassa az óbort,
még mielőtt az sűrűjére, a jó falatokra
sor kerülne (a tordai „kurta-malac” pecsenyére). –
Régi dicsőségünk: a gerinc meg a nyelv csupa rángás;
ámde zabálnánk – úgymint* tormás oldalas és a
füstölt disznóláb megpaprí(j)kázva, növendék
hús röstölt lében, rizskásával s hüvelyes zöld-
borsóval, murokszeletekkel; jó ropogósra
sült tyúk, fokhagymás perzselt szalonna reá, vagy
disznóhúsból székelyesen káposzta gulyással;
hát még berbécstök ecetes tárkonnyal! Az édes
meggyes bélest, ordás pánkót zsenge kaporral
végül már csak ímmel-ámmal ha csipegetnénk,
úgy, ahogy egykoron Erdélyország hű fejedelme...
Ó, de csak enni meg inni ha kellett volna – le nem győz
senki talán; lakomázva ki hinne alattomos ármányt!
Kínt letörölni (ugyan már) lázas homlokod átvert
vértezetéről?! Képzelgés
ha kövér legelődre
s tisztán zengő ábécédre a más foga nem fáj.
Honnan ez újabb rontás? Ösztönök összegubancolt
hajszál-ereiből mit jósolhatsz? Csupa rángás
dúlt koponyád is, muslicaraj rajongja körül bár.
Volt nehezebb is? Hústalan ünnep ígérkezett akkor
(róka megette csibénket!), s jóllehet új, zavaroszöld
must szaga áradt, mégis üres volt s árva a sörkert;
földre, cementlépcsőkre avagy kicsiszékre lerogyva
szürke rakásban várt a tömeg, s ha a sor apadozni
kezdett, látnivaló volt, hogy lógott ki a marha-
nyelv a szakadt újságból véresen; ámde a borjú-
húst különösképp rezervátum védte előlünk
(így csak kínzó képzeletünkben nőtt a falánkság) –
Ó, de azóta be más a kiszolgálás meg az étlap;
megszaporodtak a konyhalakájok a díszes ebédhez,
s egyre kevésbé számít, hogy mit egyék a derék nép –
arra figyelj hát: a hatalom mit etetne velünk meg!
LÁSZLÓFFY CSABA
*Zápolya étrendje

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék