Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1993. március, IV. évfolyam, 3. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Szabolcsi Borbála

Szabolcsi Borbála
TALÁLT TÁRGY
Édes Jó Anna Néni!
Hiábavaló volna eltagadnom – bizonyos megilletődéssel és elfogódottsággal ülők le írni Anna Néninek, aki Édesanyja Magdának – és aki Szász Anna...
Ha mentségre lesz szükségem, kérem, szolgáljon ez mentségemül.
Szomorúan, csüggedten írok, Édes Jó Anna Néni, és – bár nem hiszek a fatalismusban, legföllebb csak megdöbbenek tőle némelykor – sokszor, sokszor, ha emlékezetben végigjárom életem minden statióját, mintha egy fekete öklöt, egy luciferi attente!-t látnék arcomba meredni. De tudom, hogy ez gyarlóságérzetem visiója, mementó egy maganéző – mondjuk –, magalátó embernek.
Mindezt – bocsánat – magamról kellett megírnom, hogy írhassak Őróla. Magdáról.
Elmúlt három éve, hogy először találkoztam Vele, vagyis, hogy megszerettem. Amennyi s amilyen áldozatot hozott Ő értem, azóta azt kevés nő áldozza egy olyan férfiúért, amilyen én vagyok. De elég volt, sok volt. Szikrája a becsületnek, a lelkiismeretnek nem volna bennem, ha hang, ha szó nélkül nézném tovább azt, amit ez az Áldott Lélek tesz. Édes Jó Anna Néni, én önző voltam, amikor őrültem annak, hogy Magdát mindennap láthatom, és én nem számoltam azzal, hogy olyan nehéz lett az élet, hogy a drágaság mindennap egy százalékkal nő. Mióta Ő itt van, száz percenttél drágult minden.
Egy másik számításom reális volt. Bíztam önmagamban, s ma már a személyzeti osztály vezetője vagyok a cipőgyárban (a nagy, cégszemélyzeti osztály főnöke egy igazgató), a cégnél egyik fontos bizalmi állásban. Hogy évi készpénzjövedelmem mindössz 32–34000 lej, az csupán azért van, mert alig kilencedik hónapja vagyok itt. Januártól kezdve lesz évi cca. 36–38 000 leiem, és ha megnősülök, kapok ezen kívül évi 2400 leit egyéb meglehetős értékű természetbeni jövedelmen kívül (cipő, fa, szén, szövet, hízott sertés, vetemények, paradicsom stb.).
Édes Jó Anna Néni, tessék elhinni. Csak a legnagyobb kényszer, a kötelesség visz rá, hogy mindezeket megírjam, melyeket illetőleg magammál igazán egy csöppet sem törődöm.
Visszatérve oda, hogy igazán a legnagyobb fokú lelkiismeretlenség volna tovább néznem azt, amit szegény, karakteres Magda tesz. Mert azért teszi, hogy consequens maradjon. Neki mindig a fülében cseng, amit Dezső Bácsi mondott, hogy: „Meg fogja bánni, amit tesz, mert esztelenség, de bármikor jöjjön vissza, szeretettel várjuk.” - És Ő megmutatja, hogy nem bánja meg.
Édes Jó Anna Néni – Magda ötvenkettő és fél kiló. Sovány. Keveset eszik, és azt is étvágytalanul. Szegény Gyermek, reggel fölkel fél hétkor, fél nyolckor bent van az irodában, és dolgozik 2 óráig. Akkor fáradtan – mert lelkiismeretes – hazamegy, asztalt terít, segít a konyhán. Ebéd után leül románt tanulni, azután románórát vesz. Azután megint tanul, és Gabinak mindig van kézimunkája, amit Magda hímez, kőt, horgol éjfélekig, bizony Isten, sokszor három, négy óráig hajnalban. Ha eltagadja, ne tessék hinni, én tudom, Ő olyan, hogy mindenki iránt tud elismeréssel lenni, csak maga iránt nem.
Gyakran volt hetekig meghűlve. A múlt héten egy súlyos húsmérgezést kapott, mert Gabi, mielőtt kiment Tőtőrbe, romlott húst vásárolt, és a szakácsné (?) megsütötte. Borzasztó görcsei voltak. Most olyan sáppadt, mint a fal, és napok óta panaszkodik, hogy fázik, pedig itt kellemes, enyhe az idő.
Gabi annyira kihasználja mindenre, hogy igazán meg vagyok botránkozva. Sokszor olyan fáradt, álmos szegény, hogy alig áll a lábán, és akkor cipeli Gabi vacsorákra, színházba, moziba, bevásárolni, vizitelni és mindig így állítja be az invitálást: Ugyebár Magda, te is jössz, mert én egyedül nem megyek?!” – Vagy egyszerűen így: „Magda! Este megyünk ide, vagy oda!” – sokszor hallottam. Persze Bandi sohasem megy vele sehova, Magda elsőrangú freulein-unokahúg.
Mindezt nem bírom tovább nézni, s kérem Anna Nénit, hívja haza Magdát
Szomorúság ez nekem, de nincs mit mást tenni.
És most valamire kérem, Édes Jó Anna Néni!  Ezt olyan tapintatasan kell megfonni Magdával, hogy Ő ne tudjon semmit arról, hogy miért kell hazamennie, mert Ő nagyon büszke. Kérem megírni, hogy Neki okvetlen haza kell mennie, nagy szükség van reá a varrások vagy bár mi miatt.
Én karácsonykor kérek egy kis rövid szabadságot, és ha nem leszek alkalmatlan, elmegyek Szentpálra. Édes Jó Anna Néni! Én nem tudom, hogy mi az Anna Néni véleménye arra nézve, hogy Magda mint asszony hivatalba járjon, de nekem egész lényem, fölfogásom, meggyőződésem tiltakozik az ellen, hogy a feleségem hivatalba járjon, és ha Anna Néni is így vélekedik, kérem, legyen segítségemre, hogy meggyőzzük Magdát arról, hogy ez lehetetlen. Én elképzelem, hogy Anna Néni furcsának látja azt, hogy a leánya olyan emberhez menjen férjhez, aki még egyelőre nem tud gondtalan életet biztosítani Neki. Én azt hiszem, hogy május-június elhozza azt is, hogy nem leszünk ráutalva arra, hogy Magda mindenféle collegák közé dolgozni járjon.
Édes Jó Anna Néni! fáj, nagyon fáj nekem, hogy egy időre el kell válnom ettől a Drága Gyermektől, de Istenem, nem tudom elnézni, hogy szegény annyit túr jön, nyeljen az élettől, már ilyen korán.
Mit írjak még, hogy tisztán láttassak Anna Nénivel mindent?
Megírjam, hogy mikor Bandi elment Szentpálra, egy fillér nélkül hagyta itt Magdát és a cselédet?
Megírjam azt, hogy Magda kifestette a konyhát olajfestékkel nagyon olcsón, 500 leiért, míg Gabi Szentpálon volt, és Gabinak bevallott a meglepetés öröméért 300 leit, és akkor Gabi azt mondta, hogy rettenetes drága!??
Megírjam azt, hogy Gabi meg Bandi minden második nap összevesznek 20–30 leien?
Megírjam azt, hogy Gabi azon filosofál mostanában, és bizonyítgatja Magdának, hogy létjogosultsággal bír, és nem lehet csodálkozni azon, ha egy olyan elhanyagolt nő, mint ő, megcsalja az urát?
Megírjam azt, hogy Magda előtt tárgyalják a Rupi és a Margit szeretkezési történetét?
Megírjam azt, hogy Magda előtt mesélte el Margit Gabinak az Ő hálószobai intimitásán és ezzel kapcsolatban forró rajongását Rupi iránt?
Megírjam azt, hogy Gabi holmi ismerőseinek kötött ruha készítését vállalta el terminusra, és Magda azokon éjfélekig dolgozott?
Megírjam, hogy az úgynevezett intime vacsorákon egy Győri Ernő (egy szennylap fő-moslék-keverője) és egy Hunyadi Sándor (Bródi Sándor törvénytelen fia, Kolozsvár Don Juan aszfaltbetyárja, levitézlett communista szabadszerelmista emigráns) társaságában kell végig hallgatnia a legmodernebb társalgást, hol főtémát az erotica világa szolgáltat?
Megírjam, hogy ez a Hunyadi egyszer részegen jelent meg vacsorán, és vacsora alatt, míg Magda fölszolgált, hozzászorította a fejét? Mikor Magda megmondta, azt hittem, hogy a dühtől szétpattan a tejem.
Megírjam, hogy egy éjféli vacsoráról, vagy mit is tudom én, honnan, ez a gyalázatos zsidókölyök, Győri kísérte haza egyedül Magdát, és a kapu alatt egy forró kézcsók előtt azt rebegte, hogy: „De jó volna, ha Maga most így, ahogy van, eljönne velem...” – ?
Édes Jó Anna Néni, tessék elképzelni azt a dilemmát, amelyben voltam, a amely után csak nyelhettem egyet, mert mit csináljak a Gabi meg a Bandi Barátaival, annak a háznak a vendégeivel, akiknél Magda is vendég?
Megírjam, hogy Magda minden harmadik héten szédül és beteg hétnyolc napig? Én látom. Édes Jó Anna Néni, és bocsánatot kérek, hogy meg mertem írni, de úgy érzem, hogy kötelességem. És Isten ments, hogy Ő valaha is ezt a levelet meglássa, kérem szépen elégetni, és még a hamuját is széjjelszórni.
Édes Jó Anna Néni, nagyon kérem, soha ne tessék e levélről Magdának szólni, egy olyan Édesanya, akit a leánya annyira imád, annyira kimondhatatlanul szeret velem együtt, úgy is meg tud tudni mindent, amit akar. Istenem, ha Magda megtudná, hogy én megláttam az Ő gyöngélkedését, a pilrulástól nem tudna rám nézni, és nekem olyan kimondhatatlan gyönyörűség az Ő okos, tiszta, nyugodt szemébe nézni.
Fáj nekem megválni Tőle, de ugyebár igazam van. Neki nem szabad többé ebben a milieuben maradnia. Szegény, úgy is olyan sokat volt távol hazulról, élvezze még, amíg lehet, a család, az otthon kivételes melegét.
Én bízom. Édes Jó Anna Néni.
Amióta itthon vagyok, még nem esett ki a gyeplő a kezemből, és tudom, látom, hogy aki akar, tud sorsot csinálni magának. És én dolgozom. Reggel héttől este nyolcig a gyárban ülök rendesen. Van idő, hogy heteken keresztül 11–12 óráig dolgozom, és sokszor a vasárnap reggel már hat órakor az íróasztalomnál talál. De van is itt becsületem, és ez gyönyörűség nekem, mert vasárnap délután boldogan ülők le Magda mellé, és titokban megsimogatom a kezét, és Ő gyöngéden megszorítja...
Nem írom meg, Édes Anna Néni, hogy micsoda lelki küzdelem után írtam meg ezt a levelet, nehogy közben betűvel profanisáljam azt az érzést, mely a legnemesebb lelkű, a legdrágább leányhoz, az Anna Néni leányához, Magdához köt.
Szomorúan, nagyon szomorúan írom az utolsó sorokat, mert csak én érzem, hogy mi az: elszakadni Tőle, de nekem nem szabad megtorpanni és csüggedni, mert az első Ő, a második Ő és mindig Ő – és ami engem illet -, a hála, a tisztelet, a munka, a munka és a munka...
Köszönöm, Édes Jó Anna Néni, hogy volt türelme végigolvasni ezt a levelet – én nem mertem volna alkalmatlankodni vele, de – Őróla – Magdáról van szó.
Kezeit csókolom tisztelettel:
Sanyi
Kolozsvár, 1923. VIII. 24.
Bocsánat, hogy utóiratot írok, de meg kell még írnom, hogy mielőtt befejeztem a levelet, Magda és Magdus megleptek, és Magdának megmondtam, hogy Anna Néninek írok, és Ő tudja, hogy Róla.
Kezeiket csókolom,
Sanyi

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék