Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1991. március, II. évfolyam, 3. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Fényi István

Fényi István
Ballada a cirkuszi lovakról
Nagy farunk
hegyi-tisztás hátunk
zötyög a pacsuli-oszladózásban spré-levegőben
aki herélt ilyet szagoljon
akinek szent magvát kimiskárolták
ne fusson rajta égi eső
kattintott fényben fújt fuvola-hörgésben
tűrje élete tetején a bukfenceket
farkát himbálja bohócának
csótáros szép fejét emelje ostorosának
a rúgást rúgni tudást

önvédelmet vasalja vissza magába
körbe-körbe parádézásban
mímeljen vágtát karácsonyi szánkahúzást
felejtse a nyári fedeztetések viharát

kelő Nap színe előtt
szerelmes vad harapásokat a patánknál
ménhörgést kancanyerítést a szél csörtetésében
élni érdemes élni nem érdemes

így járd ki úgy járd ki
pénzéért mulathat akárki
imára tett patád tapsot ér
veri a hülye a cintányért
tündér játék mizserálás
gyönyörű a sorbanállás
élni érdemes élni nem érdemes
aki herélt örökre letette gondját.

 
A szabadesés törvénye
Tudomásul vettük, hogy ez is földre szállt,
mint társai: a megtestesült ige, tételek, szentírások,
köszönhetjük, hogy eshetünk szabadon,
léghajóból kidobott nehezékek.
Túl a törvény határán
a létezés belevonaglik abba, ami jöhet,
lebeg felettünk Szent Lélek s ártalom is.
S a rendelés hogyan világosodik meg előttünk,
hogy mi pontosan itt vagyunk,
hogy mi éppen ideestünk szabadon?
Angyalok is szabadesnek,
leszállhatnak, felmehetnek,
jégbe hullnak, tűzbe halnak,
mégis angyalok maradnak.
Emberek, mi hogy megyünk fel,
kupeckedünk életünkkel,
játszadozunk halálunkkal.
Túl a törvény határán nincs ő és nincs magam,
csak a feltételes inkubátori talán.
Már a világ teremtődésekor
ott lábatlankodtunk ezért a szabadesésért,
ha magasra jutnál, félelmetes fás térségek cibálnak.
Már csak ez az egyetlen bizonyosság,
hogy még valamit nyomunk,
a törvényen túl csak a teljes súlytalanság.
Páva
Ki látta, mikor kimúlt?
Valami nagy kerék alá került.
A császárnék szétszóródtak
a föld alatt,
hamuvá hullt a gazda,

majoros udvarát odahagyta,
leszállt a tündöklés a vármegyeházról,
vér csordul a küllők között,
egy felleg tetején
borzong a pávatoll-csokor.
Aki mindeneket összetart,
ki tudja hol jár,
milyen utakon keresgél,
levette gondját a szép szörnyetegekről.
AAIMG_3865_exposure.jpg

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék