Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2002. március, XIII. évfolyam, 3. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Lázáry René Sándor

Ars amatoria
„In Venere semper dulcis est dementia.”
(Publilius Syrus)
„Tu mihi sola domus, tu, Iulia, sola parentes,
omnia tu nostrae tempora laetitiae.”

(Sextus Propertius után)

Mint a csupasz csecsemők, mikor éhesek, elhagyatottak
Téli homályba merült szoba mélyén,
Esteledőben, a benti sötétben – most olyan árván
Sírnak a szélben a ház tetején, s pár
Vén cserepet le-lerúgnak a sárba a hibbant macskák
Párosodáskor, a vad szerelemben:
Sír az eresz, nyöszörög, belegörbül a hátuk a vágyba,
Hajlik a büszke gerincz, beleborzong
Testük is, összesimulnak a kínban, a játszadozásban –
Júlia, sejted-e: mily tavaszérzet
Tör föl a torkukon át, kiszakadtan a gyermekidőből,
Júlia, érzed-e: mért e jajongás,
Honnan eredhet, s hol fakad egybe a bú az örömmel –
Júlia, hallod-e mély zokogásuk?
Maros-Vásárhelyt, 1896 februárjában

Fürdőkád

(Fordítás Rhuphinostól)
Fürdeni jer, Julikám, beleférünk ketten a kádba:
Buzgón habzik a víz, elszopogatjuk a bort...
Gőzöl a bőr, gomolyog, hamar elszáll, illan a lét is:
Aggkor apasztja a vér víg, kitörő gyönyörét!
Marosvásárhely, 1897. márczius 20-án

Antik téma. Hetéradal
„Dum nos fata sinunt, oculos satiemus amore:
nox tibi longa venit, nec reditura dies.”

(Sextus Propertius, II. 15.)
Árnyas római délután
Rikkangatnak arany rigók:
Térj már észre, poéta, most!
Várlak – hátul a mély lugast
Rég befonta a repkény!
Borral áldani Cypriát
Bújjunk össze: be szép a lét!
Két lány majd fuvolázgat is –
Hadd ránczolja a homlokát
Fonnyadt, pletyka szipirtyó!
Friss hajtás, szerelem virul:
Füttyöngetnek a víg rigók!
Venus bokrai közt a fény
Szétzsong! Új tavasz, új tavasz
Támadt, új tavasz újra!
Maros-Vásárhelyt, 1902. január 10.

Tűnt saturnusi szép idők

Ha, Júliám, szeretsz még, mint a renyhe mécses
A téli félhomályban, reszketek teérted –
Talán betölti fényem lelkedet, szerelmem!
A rejtelem szobája szétragyog, s lobogva
A régi vágy világít rád vidám időkből –
Itáliában, akkor, még Saturnus ifjabb
Korában, úgy szerettünk, Júliám, halálig!
Marosvásárhely, 1925. január 13.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék