Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1997. július, VIII. évfolyam, 7. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
„Igazi szép békebeli történet”

„Igazi szép békebeli történet”

Gion Nándor: Mint a felszabadítók. Bp., 1996. Gion Nándor: Izsakhár. Kortárs Kiadó, megjelenési év nélkül.

Az egyedi hangja és sajátos stílusa révén ismertté vált vajdasági író újabb novelláskötettel lepte meg az olvasót. [Meglepetés, hiszen ez az ismerős hang újra katartikus erővel bizonyítja elcsépelhetetlenségét.]

A Mint a felszabadítók felépítése [szerkesztése] Gion Nándor régebben megjelent novellásköteteire emlékeztet: itt is azonos főszereplőjű elbeszélések sorozatát találjuk. A látszólagos egyértelműség ellenére mégis vitatható a Mint a felszabadítók főszereplőjének kibenléte. Szövegszerűen természetesnek tűnik, hogy ez Irmai József asztalosmester, hiszen az ő élményei szolgáltatják az elbeszélések sztoriját, ő adta elő őket. Az epizódszerű élmények történetté formálása viszont M. Holló János – az Izsakhár c. kötet „írójának” – „érdeme”, övé a teremtés gesztusa. A kezdő és zárónovellákban lép be a történetbe, mintegy keretet adva az elbeszélésnek. Irmainak tett ígéretével – megírja néhány történetét – bevezeti és lezárja az egyes szám első személyű elbeszélést. Irmai történeteinek megírása számára a háború kitörése előtti „nem szomorú” világ felidézését jelenti, Irmai témaszolgáltatása pedig egyfajta segítségnyújtás barátjának a jelenről való figyelemelterelés szándékával.

M. H. J. szerepe a hiteles történetíróé. A hallott élményeket egyes szám első személyben adja vissza, olyannyira, hogy még a mesélő hallgatóhoz intézett kiszólásait sem hagyja ki („Nem meséltem még magának Bruzsinszkiről, a lengyelről. Vagy meséltem már róla. Nem, a lengyelről még nem.”. [De a hitelesség érdekében történik-e ez, vagy az írói retorika fogása a hallgatói/olvasói figyelem ébrentartására?]

Az első- és másodlagos elbeszélő különválasztásának nehézsége a „ki a szerző?” kérdését veti fel. A szerző egy fiktív narrátor és egy fiktív író közé helyeződve, önmaga megtöbbszörözésével és a nézőpont bizonytalanná tételével a többrétegű jelentés lehetőségét sugalmazza.

Gion Nándor nem a hagyományos felépítésű novellát műveli. A történetek nyitottak, nem záródnak le egy-egy sztori végével. Az Irmai élményeiből kikerekedő novellafüzér folyamatosságát az ismétlődő motívumok, szereplők, helyszínek törik meg, ezáltal (is) megdöntve a lineáris olvashatóságot, a jelentés egysíkúságát.

A füzérszerű kapcsolódás alkalom az állandó előre- és visszautalásra, az ok-okozati összefüggések átlátására. Ez viszont nem valamiféle célelvűséget rejt magában; Gion Nándor novelláit a körkörösség, a körkörös olvashatóság jellemzi. Ennek ellenére a lezáratlan, egymásba átjáró elbeszélések képesek egyébként, környezetükből kiemelve az egész hangulatának, egy létformának az érzékeltetésére.

Irmai József története(i) a személyes sorsot befolyásoló, a bomlasztó politikai erők megváltoztatta jugoszláviai élet bemutatása(i). De Gion Nándornál nem válik elsődlegessé a politikum. A kisember sorsa, élete érdekes számára, az, ahogyan a felszínen végighúzódó társadalmi, politikai változások, mozgások hatásukat éreztetik. Szereplői bár egyszerű emberek, mégis különcöknek, szokatlan személyiségeknek tűnnek. Néhány vonással teremt emlékezetes figurákat. Hősei egy-egy jellegzetes tulajdonságának, jellemvonásának felvillantásával személyes tragédiájukra tapint rá.

A novellák életszerűségét, dinamizmusát és hitelességét növeli, hogy a szereplők cselekedeteik, beszédük alapján mutatódnak be, nem pedig az író leírása alapján. Közvetlen jellemzésük az objektív visszaadásra való törekvés és a szubjektív elbeszélés keveredése közt formálódik.

Különös jelentőséget nyernek az alakok bemutatkozásai egymásnak. Közvetlenek, hamar beszélnek magukról, arról, ami a leginkább foglalkoztatja őket. Ezek a bemutatkozások a cselekmények bonyolításának-bonyolódásának legkényesebb mozzanatai. Az ismeretségszálak a történetet viszik előre – vagy kapcsolnak vissza – a változó, megváltozott élet személyiségbefolyásoló hatásait érzékeltetve.

Irmai élményei több létforma, létmód megmutatkozását teszik lehetővé. Úgy tűnik, hogy Irmai történetei alkalmat jelentenek több, különböző – bár közös gyökerű – emberi sors megragadására. A közös gyökér a társadalom alsóbb lépcsőfokairól való jövést jelenti, s az ilyen alapú indulás további alakulását, alakulhatóságát elemzi a teljes lecsúszás és a felemelkedés variációi között.

A tárgyilagosan előadott sztorik éles realizmusa érdekesen keveredik a mélyebb rétegek feltárásának, az irreálisba való belátás szándékával: kegyetlen valósághűséggel mutat be egyszemélyes sorsokat, emberi tragédiákat; a legbensőbb én alogikus mozgását a humor és az irónia távolságtartásával hozza – paradox módon – felfogható közelségbe.

Gion Nándor nem filozofáló író. A hagyományos értelemben vett érdekes elbeszélő, nem fogalmaz meg szentenciákat, aranyigazságokat, hanem elénk tár egy világot, annak lehetőségeivel és lehetetlenségeivel együtt.

LUFFY KATI

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék