Gulyás Miklós
UTÓUTÓIRAT ELŐSZÓ
GYANÁNT
A svéd Vilhelm Moberg regényét,
az Egy pillanatod a földönt három évtizede olvastam: tizenkilenc éves korában, valamikor a
századforduló idején kivándorolt egy svéd fiú Amerikába, ahol üzletember lett,
megházasodott, el is vált, gyerekei messzire költöztek. Vénkorára beköltözött
egy panzióba és rájött, hogy életének tulajdonképpen csak egy korszaka jelentett
számára sokat: az első két évtized. A svédországi. Abból az
időből is csak egy dolog érdekelte igazán: miért fulladt be fivére
falujuk patakába?*
Velem is
valahogy így van. Öregségemben az első tizenkilenc évre keresek
magyarázatot. Rájöttem, hogy svédül sohasem tanulok meg, és magyarul már nem
tudok. Az ötéves svéd gyerek természetesebben beszéli nyelvét, mint én, akkor
is, ha az én svéd szókincsemnél az övé szegényebb. Ő ugyanis ismeri a
„beszéd mögötti beszédet”.
A magyar
szó, mondjuk, a jázmin (svédül jászminnak mondják) megindítja fantáziámat, mert
„tapsikol”. Visszanyerni az egyetlen lehetséges nyelvet, fanatikus célommá
vált.
A magyart
itt Svédországban csak az olvasmányaim szolgáltatták, hiszen otthon és
munkahelyemen másként beszélnek.
1993-ban
jutottam Erdélybe. Mondhatnám, véletlenül. Erdélyt addig úgy képzeltem el, mint
Proust Stendhal Pármáját. Sejthettem ugyan, hogy ott is ébresztőóra
kényszeríti az embereket a munkába, hogy Nagykadácson is van – hasmenés. De
bennem Ábel élt, meg a félig vagy tán egészen román József Áron, meg hogy
Kolozsváros kapuja kilenc záros.
Úgy járkál
ott az odaszakadt idegen, mintha egy regény közepébe cseppent volna, aztán
lassacskán felébred, hogy ezek se romantikus regényhősök. Gyarló halandók,
mint svéd szomszédaim.
Megkértek, hogy írjam le, amit
láttam.
Óbudán erre senki sem kért. Tálán
könnyebb is volt az erdélyieknek írni. Kívülállóak, bár nem annyira rezignáltán
azok, mint én.
A másik két levelet, valamint a parancsra
fogalmazott utóiratot is meg kellett írnom, magyarázkodásképpen, valamint az
errefelé szokatlan csengésű anyanyelvem feltámasztatására. Verbalizálni,
más szóval – a bennem, körülöttem uralkodó káoszt.
* Gulyás Miklós
kötete megjelenés előtt áll.