Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1996. május, VII. évfolyam, 5. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Borisz Paszternak

Borisz Paszternak
Változás
Vitt rég a szegények felé
nem fennkölt elv, nem büszke nézet.
Csak mert ott volt mindenkié,
ott folyt cifrátlanul az élet.
Bár nem volt a finnyás világ,
idegen az úri se tőlem,
gyűlöltem a herék hadát,
a szenvedők mellé szegődtem.
Nekik kínáltam utamon
a fáradóknak kezet-lelket;
nem maradt el a jutalom,
néztek engem is nincstelennek.
Tisztán csendült a lét szava,
súlyosan, pontosan, és bátran
a pinceodúkban meg a
függönytelen padlásszobákban.
Elromlottam azóta már,
rajtam a rontó idő piszka;
a bánatból szégyent csinál
sok tettető ál-optimista.
Ki voltam bizalom-teli,
vagyok ím hitetlenséggel vert.
Mióta elhagyta ki-ki,
elvesztettem én is az embert.
 
Lelkem
Lelkem, mindent megsenyvedő,
mi csak körödbe hat,
elevenen kiszenvedő,
szívek kriptája vagy.
Bebalzsamozva testüket,
dalt szentelve nekik,
meggyászolva elestüket
lanton, mely jajt visít,
haszonleső korunkban így
– túl félelmen, hiten –
állsz, mint halotti urna itt,
poruk benne pihen.
Kínjuk, a tengernyi, a gyász,
téged is porba vág,
árasztod te is hullaház,
és koporsók dohát.
Lelkem, törékeny, mi beléd
került e földről ím,
minden beh eggyé őrleték
malmodnak kövein.
Járj csak, őröld csak, (miképp
majd negyven évemig,)
síri humusszá, ami még
velem itt megesik.
 
Őszi erdő
Begúbódzott az őszi erdő.
Csönd benne, álom és homály.
Se mókus, se bagoly, se zörgő
harkály nem riasztja már.
A nap az őszi vad-csapáson,
hol bizton járt lenyugtakor,
néz körös-körül most vigyázón
nem les-e csapda valahol.
Zsombék, mocsár és nyárfa s néhol
égerfa; rajta moha nőtt.
Valahol kakas kukorékol
utak végén, falu fölött.
Túlkukorékolja kevélyen
magát is, majd hallgat nagyot,
mintha azon tűnődne mélyen,
micsoda zengést is adott!
De új kakas rikolt erősen,
még messzebbről az égre fel.
Rá, mint a szolgálatos őrszem,
az előbbi visszafelel.
Visszafelel. S most, mint a visszhang,
kikiri kikirit követ.
Torkukkal jelzik, hogy hol is van
Észak és Dél, Nyugat s Kelet.
És eléri a kakas-ének-
verseny az erdő peremét,
s az meglátja megint a rétek
s a kék egek végtelenét!
illyés gyula fordításai
 
Gyönyörű vagy
Gyönyörű vagy s tűnődni kár:
tested, lelked szeretem jobban?
Ami él, minden muzsikál
s új formát kap a verssorokban.
Sorok végén sikolt a rím
mint a végzet lánya, a kín:
vak örvények fölött kirobban.
A rím nem szavak mámora:
oszlopok mellett, távol a
vásári zajtól, hallgatod
a túlvilági dallamot.
A rímben él a szerelem,
mitől a szíved könnybe lábad;
ráncokat sző a füleden
és szemed köré szarkalábat.
A rím nem szavak mámora,
de pontos ruhatár, hova
beadsz köpenyt és kalapot,
félelmet, nehéz bánatot,
gondot, bűnt, mi szorongatott
s tőlük a rím szebben ragyog.
Alakod könnyedén lebeg
s a lelked is gyönyörűség:
kigyújt, feszíti mellemet,
dalra csábít s gyönyörűszép.
Te Polykleilosz legszebb álma,
törvény vagy, kőbe írt jelek –
Az örök idő véd vigyázva
s én már régóta értelek.
képes géza fordítása
 
Vallomás
Zsivágó verseiből
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold. Fölrepeszted
a tavaszi láz varait.
Éppen hegedni kezdtek.
Vedd le mellemről tenyered.
Áram-telt vezetékek
vagyunk: egy perc, egy rezzenet
egybecsap, összeéget.
Majd férjhez mégysz. Fut az idő.
Feleded, mik gyötörtek.
Asszony lehet mind, aki nő.
Szívet szerezni: hőstett.
Én meg női kezek, nyakak,
vállak, hátak csodái
előtt, míg élek, áhítat
rabjaként fogok állni.
De köt veled az éjszaka
láncba, bármily nehézbe –
Hajt még erősebb vágy, hív a
szakítás szenvedélye!
illyés gyula fordítása
Éji virágok
Locsolhatod, csak alszanak
hajnalban az éji virágok,
bár rájuk dézsa víz szakad.
Fülükben szaggatott foszlányok
abból, mit harmincszor szavalt
a makacs telefon a házból.
Virágaink így alszanak,
nyűgözve éji látomással.
S nem emlékeznek, a világra
imént mily borzalom szakadt.
Nem gondol a talaj a sárral,
tisztogató illatokat
áraszt szét, ürügyet se várva,
tíz rózsa terhével a váza.
Elmúlt az éj vad ünnepe.
Feledve tréfa, csíny, a konyhán
tányéraink ragyognak tisztán.
Nem emlékszünk már semmire.
1957
A fordulón túl
Ág-őrhelyén, a rengeteg
csendjét vigyázva,
csalogatóan csicsereg
a kis madárka.
Fürkészve fenyves pitvarát,
csirpel, dalolgat,
strázsálva hűs bejáratát
meghitt odúknak.
Alatta szél-leverte gally,
fölötte felleg,
arrébb a horhosban szilaj
vizek cseregnek.
Farönkök, rőzse-garmadák
a sűrű sárban.
Virágzik már a hóvirág
hideg mocsárban.
 
Trilláival esküt teszen
a kis madárka,
gonosz szándékkal senki sem
léphet honába.
*
A fordulón túl, éjsötét,
vad szurdikokban,
vár rád jövőd, s nincs óvadék,
amely megóvna.
Többé nem is vitathatod,
a végzeted lesz.
Oly keresztül-kasul nyitott,
akár a fenyves.
1958
baka istván fordításai

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék