Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2001. január, XII. évfolyam, 1. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Tóth István
Láng


Láng, mely vérként lobogsz középen,
s széleden egyre kéklesz:
tested kivetkőzik egészen,
amíg színtelen ég lesz.


Két jégkorszag között egy percre
buggyan ki lilás szirmod:
időtlen kikericsek teste,
széttőrve kell kinyílnod.


És a helyedbe széles ég lép,
tágas, egész világnyi,
mintha minden a saját végét
igyekeznék csinálni.


Csupán az én szemem érinted,
s nem búcsúzol, csak tőlem.
Hogy tartlak meg, mint rejtett kincset,
a tűnő levegőben?


Levegő
Ó, levegő, a szemnek
és az agynak,
szabad világként nyílsz meg,
hol magad vagy.

Égig emelsz, hogy kedved
földre ejtsen.
Láthatatlan pehelyként száll
a lelkem.


Hol a szabadság és
kékséged egy lesz,
szállásod saját súlyomtól
is elvesz.


S mielőtt testem a földre
feszítve,
látóhatárán végleg
elveszítne:


szívem túszként a hazug
látszatok
s az át nem látszó kék ég
közt vacog.


Szökőkút
Vízsugaradból lombosodva
törzsed mind ágazik szét;
Fű, fa gyullad fényfoszlányodra,
s benned születik ismét.


Sarjadó – hulló cseppjeidben
– ha nem érinti semmi –
hogy tud e bezárt tér és minden
tört arc újjászületni?


Ősgenézis zárt, szűzi csendben,
mért szülöd, és mért véded,
ami benned érinthetetlen,
és törzsedhez sem érhet?


Vidék
Mert nem élte át senki még,
ahogy e hozzám-nőtt vidék
minden elveszett nyoma bánt
nincstelenek jussa gyanánt:


tőlem elvenni nem lehet
sem birtokot, sem felleget;
sem a Nagyanyám lábnyomát,
hol fogadták régvolt tanyák;


Sok batyujából a hamut,
amelyből most is mar a lúg;
sem azt a beszakadt jeget,
mely sír lett Nagyapám felett;


sem a dolbot, ahol Apám
álmaim sötét talaján
hajtja a két megtért lovat,
amint szótlanul szántogat.


Szótlanság fajsúlya vagyok,
egyből minden belém sajog:
a jégtől az ekevasig
belém – a talajba hasít.


Fájdalmak – égi őrszemek
virrasztnak országom felett,
hogy miket a kor eltemet,
a csillagokig nőjenek.


Somostető, 2000. VI. 19–21.


kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék