MŰTEREM
MŰTEREM
Magam vigasztalása
...Minden jó mű egy-egy szabadságharcos.
Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss, ne fogja a
halál!
ILLYÉS GYULA: Ars poetica
Mostanában is sokszor megkérdik, pedig már nagyon közeledik a hetvenedik évem,
és most is megkérdik: miért rajzolok? És szemrebbenés nélkül, vigyorogva: Még
mindig fákat rajzolsz? Szénnel? Nem festesz? Én meg alázatosan válaszolom:
Igen. Fákat rajzolok, szénnel és tussal. Feketével fehérre.
A fehér papírt szenvedéllyel szántó (fekete) szénnel-tussal „firkálom” tele,
mert nem tudok másként élni. Nem szórakozásból, nem is unaloműzésből, hanem
szükségből, szolgálatból, mert nekem a fák rajzolása éltető örömöm és életem,
bánatom kifejezői.
Szénnel, tussal „írom” a naplómat, feketén fehérre.
Szívből, őszinte hittel, végzetszerűen. Szenvedéllyel, keményen, tiszta
érzésből. És hiányérzésem van, ha egy nap kimarad, nem rajzolhatok. Nekem az a
nap elveszett. Ilyenkor ideges, nyugtalan vagyok. Nyugtomat s helyemet nem
találom. Mert nekem a rajz mindent jelent, de főként életem értelmét. Ezzel a
szénnel, tussal tudom a legtöbbet adni. Kifejezni nemzeti közösségünk, népünk
minden érzelmét. Szeretném, ha a rajzaim szemlélői is azt éreznék meg, amit én
közölni igyekszem ezekkel a megtört vagy rügyet-virágot hozó fákkal.
Ezért rajzolok szénnel-tussal, és mindent vállalva, még a sikertelenséget is,
de rajzolom a fáimat hittel, szenvedéllyel – szívből. Ezekből a szaggatott
naplórajzokból áll össze életem, közösségünk élete.
1995. június
KUSZTOS ENDRE
Szerkesztőségünk szeretettel köszönti régi munkatársunkat, a 70 éves kiváló
művészt, Kusztos Endrét.