|
|
Major-Zala Lajos
Major-Zala Lajos
Betűk homokon
XXI. agyagtábla
Felkerekedik Amon az útra
Mut istennőt hites feleségét
megtökölni Templomok Hő Fényét
Karnákból a ragyogó Luxorba
lesz is ünnep vagy tizenegy este
vedel a Város Níluson a zene
fáraót élteti: Dicső Szent Here
izzón hevül Mut szerelmes alfele
Égi Nut Andi ereiben pezseg
hogy Ria arca borul szégyenpírba
Hathor csiklója az embertől beteg
vírust lángra lobbant démoni szikra
Andi gyalázatát Szent Pina fényén
ember magányában Isten szégyenét
XXII. agyagtábla
Ezersugarú ha Perhaitba ér
ujjong Gem-Aton a Magára-Talált
hátunkon lebegőn hajtja át a Mát
Sut-Ré az Igaznak enyhet adó bér
Apofisz a napbárka útját állja
kígyófejébe keresztet hasít Szét
Szoweto dühében rühesedő Lét
Szarajevó a Bűn mérges fullánkja
dárda élén vércsepp rőzselobbanás
ha az Örök foszlik szögvillanássá
pokolkapun kereszt máglyán alázás
Ptah isten tudja Thot a tanu rá
elég e Földön ártatlanok kínja
Pokol nem Isten ember találmánya
XXIII. agyagtábla
Mereszger ki a Hallgatást óvja
fontolja a csendet méri a sóhajt,
mi fénnyé érik és Amonban kihajt
széttört Nyelv nyomában Zesát saruja
Csend Úrnője Létfirtató Mereszger
Arany Thébában tornyok városában
vetélt Mű eldobott kultúrában
civilizált gyilkos a sötét ember
Níluson bárkák felukkák suhannak
az éj Szíriuszán szamár kocog át
homokórán Csend mér szómalmokat
kormot pöfékel Haladás gyaláz mát
olajos Nílus araszol előre
civilizált neonfényű vesztébe
XXIV. agyagtábla
Vállára helyezi Andi íját
Válik attól ki hitves és több annál
búcsúcsókban virraszt a Döghalál
híg reménységben így álcázza magát
fejet hajt Neit előtt balra tisztelgőn
hogy áldását kérje ha a viadal
feje fölött szövegként összecsap
Szelket bosszúja az örök kétkedőn
Szent Skorpió erőd a múmiában
Ozirisz testét védeni készen
Izisz és Neftisszel az Alvilágban
az ármány Időre íjam feszítem
tartsa meg Riámat ha hitem távol
és elménkben robban nyíl hegyén atom
XXV. agyagtábla
Eretnek lett hogy megújuljon a Szó
Istent felrúgott Várost elhagyott
IV. Amenofisz bölcs Ehnaton
Egyálomba fogó Fókusz-fáraó
s lett az Egy a Többől-Éltető
az Egy-az-Egyben Mindent-Elnyelő
Földet-Sújtó és Lábra-Keltető
Csúcsos Fényben a Csúcsra Ráfénylő
eretnek lett hogy megalkossa magát:
egyistent – csak ember képes ily tettre
lét-vakmerőn az ember magányát
Egyistenné lehelni istenekbe
Ész merészen ragyog elménk fölé nő
Damoklész kardjában a pattintott kő
|
|
|
|