Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1993. szeptember, IV. évfolyam, 9. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Gál Éva Emese

Gál Éva Emese
Álom a szülőváros alatt
Örvény remegteti az ablakom.
Fölmorajlik egy kis tengernyi város,
hullámait nagy hullámtörő csöndek
idomítják a boldog éjszakához.

Mind mélyebbre sodor a tartalom.
A mindenség alatt már nincs igézet:
hajótlan idők roncsai között
búvárkodik a szakállas enyészet,

és nem tudni, mi mikor süllyed el!
A kanálisok csillagrendszerében
szerelmet vall magának a salak,
megülepszik egy galaxis-fenéken,

s közben a felszín Istennel perel,
hányja-veti a teremtés csodáit,
habjaira tűzi a glóriát,
de egek tükörképével nem ámít,
mert örvénylik és hullámzik a tér!
Halak, madarak gerincet cserélnek,
a körforgásból kipörgő napok
ritmusára megtébolyul az ének,

s a döbbenet egy jajban összefér
 
a búvárkodó lelkiismerettel.
A hit, a tett, a szó alámerül
ott, ahol kegyetlen örvény az ember,
s vonz magába, mint a naprobbanás!
Hullámharangokat kondít a város.
Menekül tőlünk a pontos idő,
visz mindent, ami minket meghatároz,
és nem sodor tovább már semmi más.
Özön
A szakadék tátong, szakadatlan tátog,
torkából nagy szomjak tengere szivárog,
nyelve, mint a lángok, vakít, tüzel, éget,
perzsel, bűvöl, elnyel
minden messzeséget.

Ugyan mit reméljek?
Olthatja özönvíz ki azt, ami éghet,
így is, úgy is véglet jelenti a véget.
Tákoljuk a végzet árját, áriáját
keresztbe és kasul
szelő Noé-bárkát

az Utópiáig,
ami a hitünkkel délibábot játszik,
és a szennyözönből immár ki se látszik?
Mondd, mi vár a földre, mondd, mi vár az égre,
ha az értelemnek
nincs többé esélye?
Avagy mást hazudjak?
A porhanyós szóban vakond elmék túrnak.
Alagutat túrni bölcsen megtanultak
ó, a boldog költők! Senki meg ne lássa,
hogy omlik magára
rímek mennyországa!

 
Tövis
Őrülj meg, hiszen talpalattnyi föld vagy,
és sírját mélyíti benned a szó!
Őrülj meg, mert a mélyben gyökér rothad,
s a lomb fölötte csak illúzió!

Őrülj meg már! Nincs mihez józanodnod,
itt az alma is részegen terem,
töviseikbe szédülnek a bokrok,
és kútba hull a szomjas értelem.

A sóhajok az égen lecsapódnak,
az óceánok medre könnygödör,
hitek, bálványok pórázon csaholnak,
és arcodba törik minden tükör!

Láthatod: itt jövőt nem teremt semmi!
Őrülten könnyebb lenne elviselni!

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék