Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1992. június, III. évfolyam, 6. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
HADIKIKÖTŐ

A vers erotikája
„A tények üresek. A szemlélet kölcsönöz vélt vagy valódi, hasznos vagy haszontalan erkölcsi tartalmakat.”
NÁDAS PÉTER: HAZATÉRÉS
Ezek a fránya szerkesztők! Nem nyugszanak, míg minden frissen megjelenő könyvet le nem „recenzáltattak”, s aztán gyorsan felkapják a rendetlenül itt-ott hányódó (többnyire táskában gyűrődő, majd az ágyra vetve kallódó) új kötetet, és megkönnyebbült sóhajjal betuszkolják a könyvespolc megfelelő sorába, rendezve helyét és szerepét az irodalomtörténetben. Így lenne ez Palocsay Zsigmond verseskönyvével is (Katángszirmok. Versek. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991). Milyen jól mutatna egy sorban a többivel: egész sorozat!
Korunk divatját követve, én ellenzékbe vonultam. Nem vagyok hajlandó eltakarítani kezem ügyéből a Katángszirmokat. Nem tehetem. Elnyúlok a heverőn kábultan, zsibbadtan, kezembe fogom ezt a vékonyka, puha kis kötetet; ilyenkor valami valószínűtlenül valóságos izgalom fog el. Mondhatnám, lepkeszárnyak birizgálják az orromat, pihék csiklandják a talpamat, fülembe madár pittyeg, bogár zimmeg, és sikítóan erős fénynyaláb telepszik a szemem elé. A sorokból árad felém a forma érzékileg ható ereje. Ím, itt az eredendő bűn minden titkok almájába haraptam, és árad felém az „éltető méreg”. A vers nem kíván azonnal feldolgozandó, lepárolt végeredménnyé válni. A lélek erotikája ő. Számban az összefutott nyál, horpaszom reszketése, apró kis gyönyörfutamok a tarkóm körül, vegetatív élmény hozza létre a vers által indukált állapotot. Zalámboló őszi sorok bolyongnak körülöttem, rizeg, csöcsörész a szó, susárol a vonalak lehelete; a forma győz, és tartalommá válik.
Bazsalyogva bolyongok bensőm bugyraiban,
„A TITOK…………….
……….. AZ ÚJSZÜLÖTT KICSI TÓ”
tárul elém, a látvány le nem írható (kartotékolható), címszavakba, stíltavakba nem gyömöszölhető.
„Belegyökereztem ebbe a tájba,
mit szósallanggal, pántlikával sohase cicomáztam...
…………………..csak lélegző s haló
részévé váltam”
Tisztelt Szerkesztő Urak! Menthetetlenül elfogult lettem. Alattomosan megtámadott és lebilincselt a költészet angyala…………. Minden koszlott huzalom: idegszálamat átjárja a titkok rezgése, ritmusos pityegése…………… Miért kellene szabadulnom e „nem múló szivárványbetegségtől? Miért ne lehetne éppen a megfogalmazás szégyene a kiindulópontom?
„nem-tudom-mivé is válok,
és saccolgatva, centizgetve
mérni próbálom
az alám vesző,
felkínált mélységeket…….”
Versekről szólva néhol világrengető erkölcsi tartalmakat, máshol sorok között szunnyadó politikumot bányászunk ki. Felkiáltunk, ha egy modernül megfacsart képszörnyetegre akadunk, mely csápjaival behálózza életünk hiányrengetegét. Be kell vallanunk, egy-egy valamirevaló jambikus lejtésű sor napokig zengedez a fülünkben, minden magasabb rendű tartalmiságot feledtetve. Palocsay Zsigmond verseit olvasva sajátosan formálódik az ÉLMÉNY. Előbb ínyemen olvadnak szét a szavak, majd elérik „lelkem párkányát”, és szellős képpé állnak össze...
„A szeplető szél nem tudja, hogy zugaimban,
féltve őrzött líra-pelyhet bolygat”
… majd az egymásba kapaszkodó, mozgóképpé elevenedő tájba…………
„valaminek látszata, képmása, ürügye, színe”
… érkezem, s ekkor érik meg a felismerés, találok legigazabb önmagamra,
„szirmul tőle bennem is a világ”.
Két tündér-nővér, Anima és Umbra játszanak velem. Kergetőznek, fickándoznak, sohasem tudom, épp melyik kacsint felém.
„– Anima? Anima…………....légmozgást, levegőt,
szellőt, szelet,
lélegzetet, leheletet
és illatot jelent!
– Umbra, a nővére………………………..
– Ő, az árnyék…………….a szellem, a lélek;”
Minden korból ismerős szereplők, de táncuk eleven, „égő zsúp”.
„Leheletük felfrissíti,
felüdíti azonnal a levegőnket.
Fátylaikon átszűrhetik vegyszerhabos,
algásodó vizeinket.
Tekintetük elhamvaszt-pusztít
salakot, mérget, szemetet.
Kicserélik huzalaid!
Központodba ma éjszaka
tartós biztosítékot tesznek.”
Bocsáttassék meg nekem, hogy teljesen összekeveredtem a Palocsayversvilággal, fejem fölött összecsaptak a hullámok, elmerültem rengetegében. Mégis mindennél fontosabbnak tartom a verssel való élő kapcsolatot, a kegyelem állapotát, melyből a megtérés csírázik, és a megértés legjobb termőtalaja válhat. Nem hiszem, hogy a Katángszirmokat egyhamar polcra tehetjük, nem hiszem, hogy háborgó lelkünkre illatosabb gyógyító írt találunk. Itt kell tartanom hát e könyvet a kezem ügyében, fásult, tompa érzékeimet újra és újra megfürdetnem zengzeteiben.
„sze’ poéta füle ultra………… élő rádiószonda”
Mint minden modern ellenzék, építő szándékkal ágálok, keresem azon finom műszereket, melyek befogni tudnának Új-galaktikákat.
„BÁR MEGNEVEZNI,
SZÓLÍTANI TUDNÁD,
KEVÉSKE…… BELAKOTT…… VACOKNYI VILÁGOD”
(A fenti írásban szereplő idézetek a Katángszirmok című kötetből, valamint a Tornácomon üldögélve szamarammal……… ibolyálló nyári estve! Című versből valók. Helikon, 11. évf., 34. szám)
KULCSÁR EDIT

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék