Lászlóffy Csaba
Potyautas
koromat meghazudtoló szív
szívemet meghazudtoló kor
*
a seb már be nem forr
pedig mennyi nyugalom
napfény
nyári szünet
csak az üres asztalkendővel
ne integetne felénk
a visszahozhatatlan
majális
*
az élet kockázata
egy volt
a vers kockázatával
ahol nincs kockázat
minden kiszámított
nem születhet vers
csak ritmus mely nevetségesen
kacérkodik
a mozdulatlansággal
csak kép mely
a valóságot elfedi
*
ha menekülni akarsz
megvan a házad
minek a vers ingoványára bízni
a végső gondolatot?
 
*
mint ingamozgás
vész el az időben
az aki elmegy
az aki visszatér
én volnék a potyautas?
ki fejezi be a történetet?
*
az én időm
amit már meg nem írok
időn kívüli állapot
álmomban fogaim helyén
már csak kavics vacog
J. Gy. honfitárs 1919
novemberében
Fonnyadtabban mint kézirat-papír
mire a kolostorba zárt pap ír
kevesebb reményért törve magát
mint akasztottat himbáló faág
kiszolgáltatottabban mint eretnek
a vén toronyból kit a mélybe vetnek
mint aki halottal találkozott
de csak azt hallja hogy: „mégis mozog!” –
neki a jobbágykék fal is piros
mindaddig amíg minden más tilos