Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1990. szeptember, I. évfolyam, 9. szám »


Határ Győző
A kétezredik év
Ilia Mihálynak
én vagyok az izgató és én vagyok az izgatott
hallgatom a biztatót és biztatom a holnapot
én vagyok a demagóg és én vagyok a néptömeg
mindenkinek hazudok és nem hiszek már senkinek
én a fennen-hallgatóság s én a le- s kihallgatott
én a közrendőrbíróság – s közrend által zargatott
én a rangos lefülelő s én az alja-lefülelt
én a foglárfelügyelő s én a fogoly felügyelt
én vagyok a nyakvágó kés én a csonkolt törzs a nyak
én a veszett főbíró és én – kik vesszőt fussanak
irodalmi főhatóság: ideális zúzdagép
én vagyok a szépíróság és a könyv mit zúzni szép
én a zárt osztály lakója – ápolt és az ápoló
kényszerzubbony rámrakója: hátrakötve – hátha jó!
én vagyok a cinkelt kártya s én a kártyacinkelő
én a lyuggatott szűzhártya s én e rútságmívelő
én lekozmált én a kozma én ki nő a sarkon áll
s kurvaságért ostorozva – én ki bordélyt patronál
én vagyok a kárvallottja s kártevő én huligán
útonállás vén halottja: csörgőpénze-hagyta rám
perzekútor köröző és körzetében körözött:
én vagyok a lókötő és én a ló mit elkötött
én a vásár rabszolgája s én a rabkereskedő
verítékkel megszolgálva – emberjószág és Vevő
én a vámkirendeltség és én csempésző tettenért:
kábszeresnek nagy leégés: értem jár a vamzerért
véradó és én a vér – a fertezett s a fertelem
kapja-szipja már a véna: jól kibántatok velem
én a hadak országútja ezredév történület
én a vak tatár puruttya s én a gázolt rémület
én a Hódító Hiéna – s bölcső én és hintaló
én a Népirtó és én a nép az irtanivaló
én a Szent Intelmező és én a megintelmezett
én a szentelt Vérmező és én a nem-kegyelmezett
én az Örök Üdv garatja s falraírt Mene Tekel
én a tölcsér Kárhozatra s én a Mennybemenetel
véghetetlen Végességem lét egészét éri át:
elmém játssza vélem-nékem ezt a rongy komédiát

Bunkócska
mi vagyunk a nyitott-kapu-döngetők
eldöngetünk minden ellentüntetőt
eltángáljuk aki félresomfordál:
tartsa-fogja! legyen zászló jó hordár!
ha ki nem dönget velünk és elfajul
nekirontunk ihaj szilaj bivalyul
csapdavermünk: „essen bele ássa más”
– már ilyen a nyílt-kapu-nyitogatás –
közakarat közboldogság közhelyünk
akaratos szentháromság: önfejünk
tett a tett ha tettrevágy és tettrekész
van a kar és az se lágy – a józanész
egy halál meg egy halál az két halál:
tárja-szárnya megdöngetve nyitva áll
erre-arra hullát is tán látsz – ami
annyi csak hogy nyílt kártyákkal játszani
nyílt és megnyerő nyerő természetünk
ilyen lényünk s közérvényes nézetünk
zászlóinkat korcsomában szentelék
zeng a közhely közhely Föld és közhely Ég
ez világos mint a vak közállapot:
mily vakablak-sor! sugárzó! már a Nap!...
így köszöntünk úgy köszöntünk: szent a bék’!
fellallázó közhelyünket hallja nép!
közmeggyőzés ibídens és oly csudás
ki ne tudná: mi tudásunk – köztudás
ezt sipítja minden szellő fuvalom
köztudott s a célunk a köztudalom

ez a szent erő mi minket közrehajt
legyen tárva-nyitva néki minden ajt’!
arra tartunk amerre az áradat
ostromolja parlamenti váradat
mi vagyunk a nyitott-kapu-döngetők
eltángálunk minden ellentüntetőt

Illusztrációk 22-ből Dan Sava Ionescu rajza


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék