Mircea Dinescu
Ének a kihunyt lámpásról

Minden tömlöc kapuja kitárva
ám lélek se lépett rajtuk át,
egyik álmot hurkolt a nyakára
másik falba temette magát.

Föld alól többé templom sem épül
senki többé zászlót sem ragad,
egyik könyökével küzd vitézül
másik fejjel töri a falat.

Aki énreám vár, az ne várjon,
bennem az ember kihunyt, nem él,
rontás ül a pállott napsugáron,
és a könny nem víz de pengeél


Nos?!

Egy vidéki lapocskát adnátok csak kezemre
meg egy rossz deszkabódét porlepte ócska táblát
s a vaníliaillat minden várost belengne
nyílt kikötők szagával

JÁNOSHÁZY GYÖRGY fordításai