Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 2002. június, XIII. évfolyam, 6. szám »




Jánk Károly

Három torony
Három torony él bennem.
Az első törékeny, vézna,
lehetne színes, de sárga,
szíven üt porladása.
Harminc akna áll benne,
s amikor vacog és fázik,
legfelső ablakából
a második toronyra látni.
A második torony tiszta,
fehér és odabenn gyertyák,
az árnyék itt nem talált helyet,
a harmadik toronyhoz ment át.
A harmadik torony távol,
közte és köztem mély csend,
valamikor a tűz volt,
de közelebb már a vízhez.
Ahol a körkörös földsánc
a legmagasabbra ér fel,
az utolsó kilőtt fényjel
kialszik és sötét lesz.
Az első toronyban jártam,
a második, amiért élek,
s az, amit megtagadtam,
a harmadik, lakhatatlan.
Három torony a váram,
három torony, más semmi.
Levegőt talál a véső,
ahol a várfalat sejti.

Start
1. Repülővel útra kelni annyi, mint fogni magunk és
elszakadni mindentől, ami a gravitáció erejével a
múlthoz köt. Túltenni a nehézkedési erőn. Mert sohasem lehetünk biztosak önmagunkban, csak ha utazunk.
2. A lapuló szögesdrótok fölött az akadály maga az
élet. Feltartóztathatatlanul áll előttünk.
3. Az idő zuhanása és az anyag állhatatlansága között nincs különbség. Körforgás, melynek üres közeiben a tekintet százfelé gurul. Innen a legtöbb
ellentmondás.
4. Egy repülő bogár útját követem. Emberek bukkannak
fel, a leáldozóban levő nap alatt az eget kémlelik.
Hajszálon függnek valakinek a jóindulatától.

Süllyedő Atlantisz.
A királylány álma

Hívó szó: szárnyliget,
vérképverőfény, nádostor szava lecsonkolt penge a sásban.
Hová bújnál szitakötőlány?
Pernyéről pernyére szállsz,
árnyékod liliomporral megmintázva.
Miféle szem kíván el téged?
Miféle szem tövisszúrása
apasztja lelked, koronád?
S borít-e érzés, mondd?
Érzése kint, éjszaka közepén
a nincstelen útra hajlónak.

Határokig
Két út között a megérkezés azonossága –
határokig kiterjesztett két szemünk,
melyek felezőpontjain mindig a dél áll:
örök verem és megváltó oltár.

Ballada a limeszen túlról
Hárman indulnak a limeszen túlra,
kétoldalt őrszemek fala áll,
asztalok sora borul fel újra,
ahogy a három arra jár.
Fehér pászma a fekete körben,
és innen most nincs tovább.
Hárman indultak s a tűzbe léptek.
Gyenge huzat, különben minden áll.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék