Kovács András Ferenc

Kései Ady. Fragmentum
Szakolczay Lajosnak küldöm:
régi szavakkal, szeretettel
Vagy görcsölünk röghöz kötötten,
Büszkén sírván még ezer évig:
Bús tárogatón bátorítván
Bethlent, Rákóczit, Bezerédit –
Múltakká széthullt Holnapunkat.
Vagy léha, habzó mámorokkal
Lebegünk el a pazar égig:
Szivárvány-kedvvel fellegezvén,
Kivárván fent a haza végit –
Jövendők helyett csak a Voltat.
Vagy így, vagy úgy – versünk kegyelmét
Kincstári flancra becserélik,
Elszólják szentült szavainkat,
Halálunkat is el-elélik
Szívünk fecsérlő hősködések.
Mi feszt vagy áldunk, vagy verünk.
Istenülünk még ezer évig:
Magunk múlatjuk, míg telik –