Király Zoltán

Tollas Csöpi balladája (a halálra táncoltatott lány)
Jó estét, jó estét,
Tollas Erzsi asszonyság.
Hol van Csöpi babám,
Talán le is feküdt már?
Lefeküdt, lefeküdt
Jég-paplanyos ágyba,
Fehér jégcipőjét
Lehúzta lábáról.
Menjen be, keltse fel,
Készítse el a bálba.
Fehér jégcipőjét
Húzza fel a lábára!
Be is ment, fel is kelt
Tollas Csöpi az ágyból,
Fehér jégcipőjét
Felhúzta a lábára.
Fel is kelt, el is ment
Tollas Csöpi a bálba,
Azt a tíz jéggyűrűt
Felhúzta az ujjára.
Jó estét, jó estét,
Csaplárosné asszonyság.
Hol van az a betyár,
Aki engem ide vár?

Menjen be, üljön le,
Üljön le a diványra,
Akkor a betyár
Rákacsint a cigányra.
Húzzátok, cigányok,
Szép kivirradt reggelig,
Tollas Csöpi az ágyba
Soha többé nem fekszik.
Engedj ki, menjek ki,
Hadd menjek ki pihenni,
Fehér jégcipőmből
A véremet öntsem ki.
Nem lehet, ne menj ki,
Ne hűtsd ki úgy magad.
Azt a tíz jéggyűrűt
Az ujjadra mért húztad?
Átkozott az apa,
De kétszerte az anya,
Ki este nyolc órától
Lányát bálba bocsájtja.
Este elbocsájtja,
Más reggelig nem látja,
Másnap kilenc órakor
A holttestét találja.
Harangoznak délre,
Ha nem délre, misére,
Tollas Csöpi holttestét
Viszik a temetőbe.
2000. december 21.