Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1997. augusztus-szeptember, VIII. évfolyam, 8–9. szám »


Travesztia (

Travesztia (?plágiyoum*)

egy torzóra, mi ballada vala

Lelkëmnek

merénylet volt – úgy tűnik

mennyországok árulása érkezésem

s már csak megszokni maradt, mit jelent

hogyan kellett volna élnem.

sem miértek, sem mértékek

nem kísértenek, de néhanap még

(fel)támad bennem az angyal

(bár nem tudom, ki s miért teremtett

és mért tartozom érte hódolattal)

akkor, akkor még angyal voltam
mosolygó, veres lány, bizony,
aztán veled is találkoztam
de sokan vagy (már én se kellek**)
ne haragudj, furcsa egy iszony
(gondoltam, megkeresem istent
egyszer egy tél után, de egyedül
maradtam akkor is, ő nem
jelent meg a találkán)

kéz-írta vég, mit elmotyogna száj * * *
(ha van ha nincs) vagy tán volna még
földi vagy égi ismeretlen táj
netán egy gesztus vagy gondolat
vagy hogy volna még, ki simogat
motyogna száj, de csak leír(j)a kéz
és kísért a gondolat pont’ után’
(:ki?nagyítja képem a világ oldalán.)

ÍGY. mindenki kiszúrt velem,
manónyi kagylóhéjban alszom
: önmagámmá így lettem (...istenem!...),
így adatott önmagamért lennem

és ítélkezni halálomon,
megvetem a közhelyeket, látod,
(bennünk elvértezem létünk, valóságod)
szeretném ha szeretnélek
(de nem leszek soha jó neked, testvérnek)

fáradt vagyok és fázom té(t)len,
bár van még tollam és papírom
éhe(s) vagyok s rossz hogy nincsen pénzem
rossz hogy tudom mit rejt a szemérem
(és jó volna ha lenne altatóm***)
nem várok tavaszt – nekem jó így is –
nem mondom azt sem: rossz a világ,
magam magyok, szeretkezek semmit,
virrasztgatok sok millijó éjszakát

kéz írja már, szá még nem motyogja
értelmetlen szólamok neszeznek
er(d)őben nő, szuszog akasztófa,
felnő vállunkra keresztnek,
látod, Wellmann, öreg barátom,
elhagytak rég a szerelmek,
s mi értelme volt vagy? volna még
hisz’ tudod már, mi tejben a légy
(sőt, azt is tudod: kivagyok)

GERGELY EDIT

--------------------

* ld. eredetit (’eredettyit) in. Farkas Wellmann Endre: A lelkiismeret aluljárói, [kiemelés tőlem, G.E.] (szerk. Kovács András Ferenc; Mentor Kiadó, Forrás, Marosvásárhely, 1997., vö. 10. pag.)

** 1ébként: halhatatlan vagyok. (!t.i. Kipróbáltam.)

*** ám már fogytán ki altat, ó

:MEGBÚVIK A SZÁJ A SZÓBAN.

(*uo. 30. pag.)


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék