Demény Péter

Szerenád

(egy hölgyhöz, aki azonban,
sajnos, nem volt az erkélyen)

Mikor a hold ágyadba kúszik

rólad álmodik a magány

izzó szerelem éjszakáján

kacagva csókolt meg a lány

Bőre tüzelt perzselt a melle

és szomjas szája itatott

testemnek megköszönt a teste

minden aprócska falatot

Dereka óvott és ölelt

combja és melle is akart

testének minden részecskéje

szívó örvényeket kavart

Ó úgy akartam én is őt

ez nem mehetett így tovább

gyere kedves az életünket

hadd lepje be a vágy a vágy

Adj minden nap egy édes kortyot

mindig egy nagyobb falatot

ó istenem a sors a végzet

mindörökre nekem adott