Egyed Emese

Faragott kép

Egy messzi város főterén
Gábor arkangyal, kardja nincsen
szelíden várja társait,
begyűjti rendre híreit,
ért félszavakból is;

szívesen hallgat, szemlélődik,
vonzza a már nem, talán, hátha;
a korhadó fa, hamvadó tűz,
apadó forrás képe vonzza,
ami az álmot aranyozza,
búcsúdalok szülője.

(Nem jók a szavak, felriasztanak,
oldódásunkból visszarántanak,
elijesztik vállról a felleget,
a világrajött ábrándképeket,
a város csönddé olvadt moraját,
a bét, az át,

emberi hangok félénk seregét
játékos pillantások, elkapott,
kopott ötletek ismerős körét.)

Ott áll Gábor arkangyal ismerősen,
jó hír hozója, nem leszámoló:
hull rá a hó.