Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 2001. január, XII. évfolyam, 1. szám »




TALÁLT VERS


Füst Milán
(1888–1967)
A részeg kalmár


A ködben két banya szidott egy részegest.
S a köd fölött lassan haladt egy szép szekér.
S vitt két bohó parasztot: egy vaskos legényt,
S mellette ült a nyájas holdvilága...
Kezdetben vélem akkor láthatatlanul
Civódtak démonok, de később megsűrűdve
Mind kivált a légből és testetlen ütlegekkel
Ütni kezdtek engemet és szidtak is:
Az egyik répát hámozott s haját felém hajítá,
A másik egy kerek toronyból sandított reám,
S amíg sok rémeset hadart, mit rég tudok,
Oly testrészét mutatta, mely már ki sem mondható:
„Jaj földdel van teli a holtak szája!
S kik ettek Szilveszterkor májat és diót,
És puttonyból kik ettek szép gyümölcsöket:
A lelkük vízfenéken alszik, mint a hal.”
„Hegyes sipkám volt egykoron s kalmár valék,
De vastag lábaim mártottam hajdanába’ hóba,
S meghűltem részegen Szilveszter éjjelén...
Rég megdögölt, ki látta szégyenem.”
Bárhogy futottam is, még soká üldözött,
S hogy miket súgott, én már nem emlékezem.
„Ej, ej, te selyma, adj e híradásért némi pénzt,
Avagy szagolj meg engemet, ha jó az orrod!”
Ez volt búcsúja. És beszítta őt a föld.
És megitták a részeg, éji fellegek.



(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék