Ion Mureşan
A hang
Egy nővér hangja száll, termeken át.
Sohasem szóltam a gyönyör híveként,
de úgy érintem most a tárgyakat,
akárha aranyló csípőt becéznék.
Mert tűnőben lassan az ittlét melege.
És tudni már a közelgő iszonyról,
mely madarat röpít kertjeink
nagy gyümölcshalma fölé.
Egy nővér hangja száll, magányosan,
a ház elaggott trónját körbejárva.
Trónt, melynek hercege, a költő
némává lett, mint zord tavak ősszel –
távolodóban tőle az erők.
Vázlat a versről
Rongyot és kanócot gyűjtöttem
éveken át
hogy madárijesztőt készítsek magamnak
emlékszem bizonyos napokra mikor
az ágy alá rejtőzve szalmaszálanként
növeltem tökéletességét
a fejem ócska cipőkön pihent ha
el-elszundítottam olykor
most készen áll ígyhát örülnöm
kellene
de esténként ha villanyt oltanak
hallom lélegzetét
s már puszta árnyát sejtve is
a rémülettől üvölteni kezdek
vermesser levente fordításai
Az ablakból
Ha valaha eljutunk a Városba
meglátod te is ahogy megnyílnak az ablaktáblák
ahogy az asszonyok az utcára dobják az esti
vacsoráról megmaradt angyalszárnyakat.
jánk károly fordítása