Karácsonyi Zsolt
Fűszálak
Acél fűszálak
a réten.
Nem kérdem:
hogyan?
Haldokló tehén
alatt
csillogó fémszál
a tavasz.
Gondolat
Gondolat anyácska
szürrealista
ebéddel fogad.
Kopaszt
néhány zsíros
metaforát,
és kimegy
a kertbe.
Ha visszajön,
kezében
fekete rózsa.
 
Ötórai tea
F. G. L.-nek
Rendeztem egy teadélutánt:
délután öt órakor.
Meghívtam néhány embert,
s a halált:
délután öt órakor.
Nem vették meg Picasso képét,
de a túrósrétesért rajongtak.
S tetszett a berendezés is:
házam pincéje, konyhája, ágya;
ráugrottak a heverőre,
s lerészegedtek alája.
Ült a halál
s pihent a tor:
pontban délután öt órakor.
A kések éjszakája
A kések éjszakáján épp
külföldi körúton voltam,
így váratlanul ért a hír,
hogy a város alatt
akasztófákat virágzik a hajnal,
hogy lángra gyúlt
a gyilkos csendőrök románca,
s barátom: a költő,
rég halott.
 
Legenda a Szigetről
Akár a gondolat szavak nélkül,
itt ez a sziget, és nincs
talapzata.
Kedvesem-szemű naplemente,
gondolatszín homokszemek,
kővé vált hullám a többi
mozduló hullám felett.
Nyugodt őrület,
őrült nyugalom:
olyan a sziget, akár a tenger.
Tengerre feszülő álom,
tengerré zuhanó felleg.
Akár a gondolat szavak nélkül:
se halásza, se Cethala.
Legenda királyfi nélkül,
itt ez a sziget – és nincs
talapzata.