Hibaigazítás helyett
Kedves Barátaim,
kis késéssel és nagy megütközéssel olvastam a Látó 1995. novemberi számában Papp Sándor Zsigmond interjúját – velem. A tatai JAK-táborban csakugyan nyilatkoztam egy újságírónak, hevenyészett szavakkal egy rádióadás számára, de nem adtam engedélyt a beszélgetés folyóiratbeli közléséhez. Minthogy a beszélgetés legépelt szövegét nem láttam, nem volt módom kijavítani, így megfogalmazásaim – ahogyan ez egy megszerkesztetlen beszélgetés során lenni szokott – pongyolák, pontatlanok, sőt tárgyi tévedés is becsúszott a szövegbe; nem beszéltem ugyanis Jánosházy Györgyről, akit személyesen nem ismerek, sajnos a műveit sem ismerem alaposabban: vélhetően János úr-ból vagyis Székely Jánosból lett Jánosházy a riporter, a szöveget magnetofon-felvétel alapján legépelő hölgy (vagy úr) és a szerkesztőség figyelmetlensége következtében.
Nem nagy ügy, de bosszantó. És rossz precedens.
Kérem Önöket, hogy
1) levelem másolatát juttassák el Papp Sándor Zsigmondnak, ha tudják a címét (én nem tudom);
2) a jövőben csak olyan szövegemet közöljék, amelyet én juttatok el Önöknek, vagy amelynek közléséhez hozzájárulok;
3) tegyék közzé ezt a rövid levelet – ha nincs ellenükre.
Üdvözlettel, RÉZ PÁL
Bp., 1996. január 15.
*
Tisztelt Réz Pál!
Úgy vélem, az, aki mentségeket keres, biztosan hibázott, vagy rossz a lelkiismerete, vagy mindkettő. Férfiasan bevallom, a János úrral durva hibát követtem el, amit elkerülhettem volna, ha leküldöm javításra a kérdéses szöveget. Ezt sem tettem meg, hogy miért, most nem fontos. Mint ahogy az sem, hogy az interjú/beszélgetés körülményeire másként emlékszem.
A további felhőtlen együttműködés reményében (a vétségekért szíves elnézését kérem, az ember néha bohó és fiatal) tisztelettel:
PAPP SÁNDOR ZSIGMOND