Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1994. november, V. évfolyam, 11. szám »


Kelemen Hunor

Kelemen Hunor
NYOM NÉLKÜL
Én egy rendkívül ügyes rablógyilkos vagyok. Mindig minden nyomot eltüntettem magam után. Csupán egyetlen nyom maradt meg: minden nyom eltüntetésének nyoma. Ezzel magyarázható, hogy sohasem kaptak el, pedig mindenki tudta: a tettes én vagyok. Egyszer mégiscsak rám bizonyítottak valami disznóságot, azért dugtak a diliházba, ahonnan ezeket a sorokat írom. Harminc sort kellene írnom az én történetemről, így kérte az egyik ápoló... Már nem is tudom, hányadik rablógyilkosság után, amikor az egész FBI, Interpool és Scotland Yard utánam járt, de nem talált semmi nyomot, csak azt az egyetlent, a nyom hiányát, tehát sarkamban a szimatokkal, egy kora hajnalban elindultam, hogy rátaláljak a másikra, magamra, aki ugyanő, mondhatnám borgesul, mert két rablógyilkosság között mindig Borgest olvasok. Nyomomban velük a neonok fényében megálltam egy fegyverkereskedés kirakata előtt: a hagyományos lőszerszámok mellett különböző korok és népek kardjaiból is választhatott a becsületes szándékú vevő. Egy elkövetkező akcióra készültem, szamurájkardot kívántam e külön alkalomra beszerezni, amellyel a kiszemelt áldozat szürkeállományát volt szándékomban két egyenlő és egymástól jól elkülöníthető részre osztani. Álldogáltam a kirakat előtt, képzeletben már túl voltam az egészen, csak az utolsó előtti nyom eltüntetése volt hátra, amikor hozzám lépett egy peckes járőr, és szabályosan a személyazonosságom felől érdeklődött, s azt kérdezte, hogy ebben a korai órában miért ott és miért olyan gyanúsan. Mondtam a peckes járőrnek, hogy én vagyok, és keresem a másikat, aki ugyanő, azaz ugyanén, és... De nem sikerült befejeznem a mondatot, mert azok, akik a nyomomban voltak, rám vetették magukat, mentőt hívtak, mert hogy állítólag élet- és közveszélyes vagyok, bolond figura, hasznavehetetlen. Amikor magamhoz tértem, egy zöld liget közepén, fehérre meszelt falak között találtam magam, körülöttem fehér köpenybe bújtatott bűnüldözők. Rokonszenves társaság. Azt akarják kiszedni belőlem, hogy miként tüntettem el nyomtalanul a nyomokat? Nem vagyok teljesen hülye, nem fogom elárulni, mert tudom a bűn természetét, és biztos vagyok, hogy ők rögtön felcsapnának rablógyilkosoknak.
Egyelőre keresem a másikomat, próbálgatom idecsalogatni. Nagyon szomjas lettem, pezsgő után vágyakozom, ölni tudnék érte. Persze nyomtalanul. Csak minden nyom eltűnésének nyoma maradna, ami, kedves uraim, nem elégséges a bírósági eljáráshoz. Vigyázzatok, nagyon vigyázzatok!! Lejárt a határidő, viszem hát a szöveget az ápolónak, ezért most zárom soraimat.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék