Lászlóffy Aladár
Bélyegalbum
A nyár mögött a telehold.
Ha Anglia, az régebb volt,
régen, de akkor mindenütt
ismerték, mint az A betűt.
Az ég alja világosabb,
ott történik a fontosabb.
Az úton páros hold rohan
egy kocsi előtt boldogan.
Időnként azt is álmodom,
hogy megvan a birodalom:
padokban ülnek Indiák,
mint sok megnevelt kisdiák,
előttük színes bélyegek,
zöld üvegből a kék jegek,
piros-fehér csavartcukor...
Sorompói mögött a kor
elpöfög végül boldogan –
az Angliákban este van
s a hold előtt a négerek
ölében tompa dob pereg,
az ég alja világosabb:
ott történik a fontosabb,
ott nyílik fel a Themze-híd,
mert közeleg a hajnalibb.
 
A lelkekben a gyarmatok
mind megmaradtak. Alhatok.
A nyár mögött szerel a hold.
Egy angol hold mindent megold.
A másik
Két Faust volt. Egyik végig
híven vénült ki az égig,
szerződésben kikötötte,
hogyha bármi még fölötte
hatalommal bírna, testét
kísértené – gyors öregség
sorvassza, kiirtsa rögtön,
mert míg él – a test a börtön.
Utcahosszat, élethosszat
buzgón kívánni a rosszat –
ó mily ráció kegyelme
mélyén él vígan az elme!
Húsvét reggelén megállunk
s boldog szürkeállományunk
önmegtagadásunk árán
tündöklik, mint a szivárvány...
Ez a Faust ismeretlen,
mint a jobb a balesetben.