Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1994. február, V. évfolyam, 2. szám »


Kiss Zsuzsanna

Kiss Zsuzsanna
Nem ismerem
Kölcsönadtam az életem.
Valaki más él engem, azt hiszem.
Ha hozzám szegődsz, jól vigyázz.
Velem az ördög cimborál.
Szivem úgy morzsálódik szívedben,
Mintha lehetnék kenyered.
Néma sziklákat görgetek
Eltévedt istenek után.
Nem mondja ki már senki sem,
Kitől jár kölcsön és kinek.

Szabadakarat
Az adósságok börtönében
Mindenki szabadlábon él és kémkedik.
Néha munkának hívjuk a kényszert,
Néha pedig szerelemnek.
Aztán a görcsöt elmossa, velünk együtt
A tenger. Ásít az idő,
Kipotyognak fogai: mi
Ettől jellemtelennek érezzük magunk.
Csigavér, könnyűvér
Egy nő, ha kezdeményez, óvakodj
tőle: könnyűvérű holtbiztos.

Eldobja nyugalmát, levelet ír,
sóhajt, elveit törli, mosolyog?

 
Kéretik e hölgyet csigavérrel
hagyni, tegye hát bús kis dolgait!

Ráér kideríteni utólag,
a máglyába rakott nyers természet
kire hoz rontást, és kire áldást.
Maga ellen érvel így a végzet.

Jár a szenvedély viasz-órája,
holtig üt könnyű, szelíd kövekre.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék