Benő Attila

(Ház)

Mozdul, lendül a nyelv.
Mint kőműves karja.
Szemnek villanása,
arcnak rándulása
ad hitelt a hangnak.
Épül 'létünk háza'
szóbeszéd csalással.
Kényelmes melegház,
megszokás üvegfal.
Átlátszó kényszer.
Másként is lehetne
látomása éled,
ámde a nyelv mozdul,
és újra felépül
szűk világunk rendje.


(pohár, korsó)

Megtölteni újra a poharat.
Átszínezni a nincsent.
Szemünkből fényt kölcsönözni
a tárgyaknak. Hisz értük élünk.
Mindennapi szerelmeink ők.
(Kinek több van belőlük, az a boldogabb.)
Zengő nevet és értéket adni kacat játékainknak,
ha már nélkülük üres tarsolyok vagyunk.
Megtölteni újra a poharat
és a lyukas korsó szívet.


(Hallgatásainkban)

Ösvénnyé unalmodnak
mindennapi szavaink.
'Itt a csésze, ott a kés.'
Hallgatásainkban
a délutánok fénye tompul.
Szólj.
Ki adhatna más nevet
tartalmas ürességeinknek?