Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1993. február, IV. évfolyam, 2. szám »


Majla Sándor

Majla Sándor
Requiem
emes emlékére
ha fölébredek szólok majd
az őrnek

amikor belém rúgsz fáj-e
az neked
kérlek
és nejed otthon
most mit csinál
mit cselekszik
amíg te engem őrzöl
és gyermeked
és apádat kik lőtték szitává
vagy még mindig
él
s nyomorék
bele

s esténként káromkodik-e
hogy akkor nem végeztek
vele

ha fölébredek majd megmutatom
rejtett sebem
szavakba göngyölített
álmaim mesélem el s hogy
hideg a priccsem
nincs takaróm s emlékezem
ha alattam a szalma zizzen
nyaraimra búbos menyecskéimre
gondolok s hogy egyszer
álmomon végigzakatolt
az a villamos

magam voltam a villamos
s zakatoltam

a váltókon megbillent fejem
s amint kinéztem önmagamból
nem ültek galambok verebekhez
nem futott el a Szinva-patak
nem láttam se herciget se kicsit se
édest

s akkor még sütő dani is élt
ő, dániel s akkor még én is

éltem
álmaim mesélem el
s hogy hideg a priccsem
nincs takaróm s emlékezem
ha alattam szalma zizzen
teleimre
szótlan kitalált barátaimra
gondolok s hogy egyszer
végigzakatolt bennem a ki tudja-
hányadik igaz szerelmem
az a szerelmem magam voltam
s megcsalatkoztam
s tékozoltam magam s vissza-
térnem nem adatott meg
sehová mert mindenhol
magamra leltem menekülnöm
sem volt már érdemes
mert reám zuhant az árvaság
hogy se ember se isten se ház
se út se temető se élet
csak a tértelen egyedüllét
valami egy-igazság
emlékszem

amint így ámít ám magam
ha megadatik nekem
s fölébredek
szólok majd
az őrnek

hogy egyszer transzban delejben
értem is énekeljen


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék