Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 2000. augusztus-szeptember, XI. évfolyam, 8-9. szám »


Karácsonyi Zsolt

Francia levél

Kisasszony, kéthavonta látom,
a fogyó holdat hó fedi,
kéne, hogy velem korcsolyázzon,
ha udvarházát átteszi.
Nincs jégvirág az ablakon,
nincsen veszély, se partizán,
"már ezer éve itten áll",
túlzásba megy e türelem,
a hó a holdra visszaszáll,
elfogy, ön nélkül, énvelem.
Egyetlen betûbe húzódni vissza:
Ká. Erre rá lehet ülni. Akt-fotó
ká betûvel, vagy ká betû barna
ruhás nõvel, amit épp a képzelet
mûvel.

Kisasszony, kõszáli kecske
két emlõje se vetekedne
az önével, ruhátlanul
jöhetne már a völgybe le,
mert elfáradtam szolgamód
latrok között elvetni súlyt,
és más bibét porozni be.

Mozdítja karját,
befejezetlen jelzéssel felel.
Szerelmi szigor?

Kisasszony, szinte bármi ír
lehetne nékem - egyetlen szó -,

a hogylétérõl semmi hír.
A vágy, a hold, lelohad, elfogy,
és nem érkezik felelet.
Úgy sejtem én, hogy nem talál
egy jó francia bélyeget -
és nem is küldi vissza már.


Zárszó

Na ná, na né, na szerteszé,
ma szívesen, de lám a:
a szél, a szál, a szerteszét,
az újra visszaszállna.
Na színterek, de néha még,
a szöszke ím, ha már a,
a csúz, ha húz a sík fele,
miközbe mirha, ámbra.
Az ingerét az ingemér,
a nõci meg se hallja,
na ná a szõke némberét,
a szõ: a széna-szalma,
már át se lépi önkorét,
de még a szirma, szára,
a szél, ha szól, a szerteszét
az újra visszaszállna,
hogy megkeresse színterét,
na szívem: ennyi mára.


Csúszás a sárga part fele

Csúsznak a tárgyak a sárga kavicsra,
mozgáshoz szokott dolgaidat gyûjtsd
össze te is. Csúszni a part fele
már sietõs, kicsi szûz, aki voltál.
Csengettyû zabolázzon, és vidd
vissza a dolgaidat, hisz'
látom szemgödrében az óhajt,
néz az idõ is. Csorduljon a szürke
ereszre mind, ami van még. Csizmát

húzva csicsonkázz, csendõrbot se
ijesszen. Csússz te is, tartsd csak
a formád, s tornázni tanulj meg,
vidd el a lábad, mert olvad a
hólé. Nem takarítod ki már a
szobámat, nyom marad így.


Szieszta

Kicsikém, kicsi lány,
hol a zöld pizsamám,
amivel takarám, ami van.
Könyörögsz ne ma még,
holnap tán, kicsikét
várjak.
Nem mondom, jó
vacsoránk volt,
de
tányéromba csoroghat
a nyálad.

Sietõs volna,
de csak finoman,
ketten az ágyat
össze se törnénk

Ha ma nem, poff lesz,
szerbusz, pardon.
Feledd, ami történt.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék