DOKUMENTUM

Mese a vörös plajbászról

A cenzúrát alkotóink a kommunista diktatúra csapásaként élték meg. A cenzor, a sajtóellenõr (aminek szívesebben nevezte magát), a párt ideológiai cerberusa, afféle pennás titkosrendõr volt. Szellemi örökségünk, az azt gyarapító kortárs értékek pusztítója, minden erkölcsi követelmény semmibe vevõje. Mestersége szinonimája az elnyomásnak, alakja a kultúrellenség fogalmával társul. Nézzük meg közelebbrõl magát az intézményt, és, ahogyan azt legtöbben vélik, annak szemrebbenés nélküli kiszolgálóját. Tálán nem is kellene errõl szaporítani a szót, de emlékeztetek, s ha eleddig nem tûnt volna ki, elgondolásom szerint a továbbiakban bizonyítom: kevés olyan szerkesztõje van sajtó- és kulturális közelmúltunknak, akinek annyira jogában állna, mint nekem, gyûlölni a cenzúrát, megvetni a cenzorokat. Számolatlan álmatlan éjszakát okoztak nekem és társaimnak a kiadóban. Nem tudom a kalapács voltak-e vagy csak az üllõ. De vertek, szorítottak szüntelen. Kitûnõ írói kezdeményeket törtek ketté, megakadályozták sokszor évekig tartó alkotói munka gyümölcsének a beérését. Könyveket csonkítottak meg, heréltek ki, fõképpen fiatalokat kergettek pusztító válságba. Titkosított feljegyzéseik - egy-egy példánya kötelezõen a KB propagandaosztályára és a szekuritáté érdekelt igazgatóságára került - nemegyszer döntõ módon befolyásolták az emberek sorsának, szakmai pályájának alakulását. Kihatottak jelenre és jövõre egyaránt. Rányomták bélyegüket nemcsak a szerzõk politikai megítélésére, de magánéletükre is.
És mégis! Mindennek dacára a tárgyilagosság, az árnyalt megítélés követelménye, szerintem, itt is kötelezõ. Az indokolt, ellenõrizhetõ vádemelés mint az igazság megismerésének kritériuma, ebben a különös, mára kiszikkadt valóságmezõben is kívánatos. Mûvelõdési életünk közérzetét és alkotási potenciálját évtizedeken át

Részletek a szerzõ most készülõ, a Kriterion Könyvkiadóban eltöltött évekre emlékezõ IGEVÁR címû könyvébõl.

meghatározó jelenségrõl, hatalmi struktúráról s az azt mûködtetõ alanyokról van szó. Gondolom, az objektív vizsgálat és megértés joggal elvárható, nyomatékkal kérhetõ számon olyan valaki részérõl, aki úgyszólván egész szerkesztõi életét a cenzúrával való viaskodással, a cenzorokkal folytatott párbajokkal töltötte el. Aki talán többet ült "szemben a cenzorral", hogy Sinkó Ervin egyik közismert könyvcímét parafrazáljam, mint színházban, koncerten vagy - túlzás nélkül el lehet mondani azt is - barátai, családja körében.
Általánosan elfogadott, gyakran ismételt tétel: a prostitúció a legõsibb mesterség. Nos, állítom, a cenzúra, más szóval a gondolatok, olykor érzelmek kontrolja, a világ egyik legrégibb intézménye. A cenzor, mint a szellemi élet felügyelõje, jelenvalóbb a történelemben a papnál vagy a hadvezérnél.
Van nekem egy régóta kedvenc olvasmányom. Bolyaista koromban került a kezembe, talán vonzó címe miatt az egyetemi könyvtárban, s élvezettel olvastam, olvasom ma is, elbûvölve a szerzõ erudíciójától, könyve iránti szeretetétõl. Emlékezetes szellemi táplálékhoz jutottam általa, amikor még csak nem is sejtettem, hogy valamikor magam is könyvesember, kéziratok gondozója, könyvek kiadója leszek. Ráth-Végh István A könyv komédiája címû mûve, mert róla beszélek, elõször 1937-ben jelent meg, a Cserépfalvi Kiadónál, majd több újrakiadást is megért. Szellemes megírási módjával, lenyûgözõ könyvtörténeti adatgazdagságával nemzedékek kedvelt olvasmányává lett. Mint Cserépfalvi Imre feljegyzéseibõl tudjuk, a nyugalmazott táblabíró Ráth-Végh elsõ munkája nehezen, hosszas várakozás után látott napvilágot. Megjárta az Athenaeum lektorátusát, az ismeretlen szerzõ felajánlotta könyvét egész sor, akkoriban rangos-neves kiadónak, a Rózsavölgyinek, a Révainak; kopogtatott kéziratával a Hungária és a Dante kiadó ajtaján. Sikertelenül. Hol a rossz gazdasági viszonyokra, a szakma pangására, hol a téma érdektelenségére hivatkozva utasították vissza, ki ridegen, ki udvariasabban a furának ítélt munka megjelentetését. Végül, elsõsorban Supka Gézának, a mindmáig rendezésre kerülõ magyarországi könyvhét ötletgazdájának köszönhetõen, az õ szellemi patronálásával A könyv komédiája piacra került, az az évi, kultúrtörténeti jelentõségû rendezvénysorozat premierjének siker-kiadványa lett. Elfogyott rövidesen a teljes háromezres példányszám, és Cserépfalvi hozzálátott a második kiadás elõkészítéséhez. A rendkívüli fogadtatás ezúttal nyitánya volt más Ráth-Végh-könyvnek, különösen az "emberi butaság kultúrtörténetében" búvárkodó trilógia olvasói diadalának.
Sok tanítóm volt a könyvkiadói szakma elsajátításában. Számosan, régi és újabb kori könyvcsinálók segítettek eligazodni a lehetséges utak, éppen adódó választások labirintusában; ösztökéltek, bátorítottak a nyomdászatban, könyvkiadásban és könyvkereskedésben - eleink, itt Transsylvaniában is, akárcsak az õsmester Johann Gensfleisch, alias Gutenberg, mindhármat egyszerre gyakorolták - elért teljesítményeikkel, mára klasszikusnak számító mûvek fölötti bábáskodásukkal, nem mindennapi, a bajok, csalódások ellenére is töretlen akaraterejükkel. Ám, mint mondottam, tanultam egy s mást cenzor-vezérek irodáiban, szemben ülve nyomdakész kéziratokat bogarászó ideológiai szolgálatosokkal. S ilyenkor, megvallom, bár kissé groteszk, Ráth-Végh bíró uram közelségét éreztem a leggyakrabban. Említeti könyve A cenzúra csodabogarai címû fejezetének nem volt olyan pregnánsabb része, története, szemléltetõ példája, amelyhez hasonlóval vagy arra emlékeztetõvel, nem találkoztam azokban az irodákban. S ha már az analógia megvolt, a ráthi fensõbbség, udvarias megvetés is ott ült mellettem a fõnöki dolgozószoba foteljében vagy a nagy ellenõrzõ gépezet napszámosának rendszerint kopott, kávéfoltos asztala elõtt.
Tárgyaltam néhányszor, utolsó esélyként, - miután érveimet az "észrevételekkel" és, ami a legriasztóbb volt, a könyvet letiltani a havi verdiktum ellen, elõadtam minden kis és közepes séfnek, sietek hozzátenni, minden pozitív következmény nélkül - találkozót kértem magával a vezérigazgatóval, Ardeleanu elvtárssal. Dömével, ahogy a reá még Adler Józsefként emlékezõ régi temesváriaktól, mi magyar szerkesztõk eltanultuk. Tartozom az igazságnak, hogy elmondjam: nemegyszer segített. Elsõ kézbõl ismerte, természetesen marxista értelmezésben, a két háború közötti erdélyi irodalmat, tudott hagyományainkról. Neki nem kellett magyarázni, ki volt Kuncz Aladár, ismerte, mirõl van szó, amikor leírva látta: transzilvanizmus. Élt bennem a gyanú, hogy Románia fõcenzora lelke mélyén, vagy mondjam úgy, azokban a legvilágosabb és egyben legdrámaibb pillanataiban, amikor rádöbbent az ifjúsága idején választott politikai cél és az. öregkorában konstatált valóság közötti iszonyatos ûrre, még tán osztogatta is Ráth-Végh csendes észrevételét: "A garázda cenzúra a gyengeség jele. A valódi hatalom ereje tudatában higgadt és elnézõ."
Amikor hosszas rábeszélésre s még hosszasabb tépelõdést követõen, a mû lényegét harmadlagosan ha érintõ kikötés után, Ardeleanu elvtárs megmásította intézménye elõzetes döntését, képzeletemben úgy járt el, mint a tizenharmadik századi pápák, akik a konklávét követõ hagyományos körmenetben a zsidók lakta Ruivinale domb lejtõjére érve - olvassuk Kiszely Gábor remek római könyvében - elnézték a kíváncsi száj tálókat, meghallgatták a hitközség vezetõinek üdvözlõ szavait, felolvastak néhány mondatot a hódolatképpen átnyújtott Tora-tekercsbõl, és ezekkel a szavakkal adták vissza: "Confirmamus sed non consentimus." Igen, emlékszem, Sütõ András drámakötele engedélyezésekor is ilyenszerû, megerõsítjük, habár nem értünk egyet vele, pártszempontbõl eléggé el nem ítélhetõ fura liberalizmus vezette Iosif Ardeleanu döntését. Kivételesen és csak a Sütõ tehetsége iránti tiszteletbõl, az irányomban, a "rendes ember" iránt érzett szimpátiából.
Min derül úgy, Domokos elvtárs? Mi motoszkál abban a csavarintos székely eszében? - kérdezte Döme a legtisztább alföldi ízeket õrzõ bánsági magyarsággal, valahányszor az elõbbihez, hasonló Ráth-olvasmányemlék ötlött fel bennem, ami, mint a kérdésbõl is látszott, kiüli az arcomra is, amit õ, Döme azonnal észrevett. Azért volt fej-policáj.

Az ilyen oldottabb jelenetre természetesen csak akkor került sor, ha én is engedtem valamennyit a negyvennyolcból. Annyit, amennyiben a magyar szerkesztõségben megegyeztünk, és - ha nyílt mód a konzultálásra - a szerzõ nem volt ellene. Ilyenkor a sajtóigazgatóság legmagasabb polcán felülbíráltatott a hírhedt, szigorúan csak belsõ használatra szánt, majd az említett párt és belügyes hatóságnak elküldött notã de lecturã, megmásíttatott a szerzõ javára, amit, biztos vagyok benne, a kéziratot olvasó cenzor és annak középszintû fõnökei nem vettek jó néven. Ennyi különcködést, úgy látszik, megengedhetett magának a volt illegális kommunista; a pártvezetés által abban az idõben még hajthatatlannak tartott Ardeleanu elvtárs; ó nem valamiféle úri passzióból vagy szellemi kalandvágyból. Hanem kalkulációból. Egyáltalán nem volt közömbös számára ugyanis, hogyan vélekednek róla a romániai magyar alkotó értelmiségiek. Említettem Sütõ 1978 tavaszán megjelent drámakötetét. Nos, Döme tudta, ismerte nagyon jól Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán és a Káin és Ábel gondolatvilágát, aktuális üzenetét, olvasta a magyar lapokat, követhette a könyvbe foglalt három darab színházi diadalútját. Beosztottjai aláhúztak a szövegekben, megjelöltek a margón ezt-azt. Õ nem kommentálta a drámákat, megjegyzése sem volt velük kapcsolatban. Azt hittem, tréfál, amikor a szerzõ fülszövegnek szánt, a védõborító két belsõ oldalán kinyomtatandó ismertetõjét, annak is a legvégét kezdte nézegetni. "Mert végül is az a fontos: - zárta eszmefuttatását Andris - hátunkon a múltnak terheivel merre tartunk? A derengõ horizonton hol fényesebbek a reménység jelei?"
Következett az alábbi párbeszéd:
- Sütõnek még mindig kutatnia kell a reménység jeleit? Azt hittem régen megtalálta.
- Mûvész, az a dolga, hogy keressen.
- S maga, Domokos elvtárs? Maga is a jeleket kémleli?
- Mondhatnám úgy is, jobb híján... És Ön Ardeleanu elvtárs, még mindig fönn ragyog temesvári éveinek csillaga?
Elkomolyodott, tán szemöldökét is összevonta.
- Figyeljen ide! Ne ismételtesse el velem a detektív-filmek mondatát: Itt én kérdezek.
Most jövök rá, világra olyan is volt, mint egy kihallgatást végzõ tiszt. Zömök, vállas, rövidre vágott sûrû hajjal, inkább alacsony homlokkal a vastag szemüvege fölött. Mozdulatai nyugodtak, kimértek voltak, beszéde úgyszintén. Minden vele való tárgyalás, lett légyen kedélyes, kiadói szempontból hasznos vagy idõben rövid, hangnemében száraz, tartózkodóan tárgyszerû, egyszóval hiábavaló, azt az érzést erõsítette bennem, hogy nincs már sok hátra, közeledik az "aranykorszak" vége. Ha Iosif Ardeleanu belém lát azzal a vesenézõ tekintetével, ha rájön, miket forgatok a fejemben, milyen, lassan meggyõzõdéssé váló sejtelemmel távozom tõle, alighanem leteperi a hideglelés.
Mikor a sajtóigazgatóság ajtaján kijöttem, rendszerint táskámban volt a kézirat minden oldalán az engedélyezést jelentõ nagy T betû. Nem sokra rá az Agerpress hírül adta, hogy Romániában véget vetettek a cenzúrának. S valóban a sajtóigazgatóság megszûnt létezni, Iosif Ardeleanut nyugdíjazták. Túl nagyra kezdtek csapni Ceausescu diktatúrája fölött a nemzetközi tiltakozás hullámai, valamit tenni kellett. Valamit, ami eredeti, amire a többi szocialista országban nem szánták rá magukat. Még a marxi tanok revideálásával kacérkodó Kádárék sem. A cenzorok seregestõl átvonultak a könyvkiadást koordonáló könyvközpontba, illetve a mûvelõdési tanács apparátusába. Ugyanis ott nõtt ki újra a hidra feje. A különbség csak annyi volt, hogy nem T betût ütöttek a kéziratlapokra, hanem E betût. S talán még volt egy változás. Döme barátunk emberei profik voltak, már szakmájuknál fogva is rengeteget olvastak. Ha le voltak fedve felsõbb intézkedéssel, precedenssel, taktikai érdekkel, a szerzõ hírnevével például, egyszer-másszor szemet hunytak. Elszántabb pillanataikban össze is kacsintottak a szemükben megbízhatóbb kiadókkal. Az új fiúk, akik vérig sértõdtek, ha cenzornak nevezték õket, mint a kezdõk, az új seprûk általában, komolyan vették a dolgukat. Nem egy közülük eredetileg céhbeli volt, a kiadókból vitték át õket az új beosztásba, természetesen az elõbbinél jóval magasabb fizetéssel. Érdemesnek látták közutálatnak kitenni magukat egykori munkahelyükön, a fanatizmusig ébernek lenni tegnapi kollégáikkal szemben. Legtöbbjükre állt Ráth-Végh évszázadok példáinak tömkelegén nyugvó állítása, miszerint a cenzor rendszerint jámbor bürokrata, aki békében élné le szerény hétköznapjait, ha kezébe nem nyomnák a vörös plajbászt. Ekkor megvadul, és a plajbászt dárdának nézi, amellyel le kell döfögetni a gondolat lovagjait. Rubrikákhoz szokott elméjével ezentúl is csak rovatokat lát, s csak annak az irodalomnak kegyelmez, amelyik illedelmesen behajlong az elõre megléniázott rovatokba.
Szerkesztettem gyermek- és ifjúsági kiadványt, heti- és napilapot. Mielõtt a Kriteriont igazgattam volna, az egykori Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi - magyar, német és szerb-horvát nyelvû kéziratokat gondoztunk - osztályának voltam fõszerkesztõje. Elmondhatom hát: sok sajtóellenõrrel akadt dolgom. Megfigyelhettem észjárásukat, mûveltségi szintjüket, azt a módot, ahogyan a szerzõk munkájához viszonyultak. És, természetesen, észlelhettem a feljebbvalóiktól, az õket is szemmel tartó államvédelmisektõl, no és a központi pártaktivistáktól való rettegésüket, mint legtöbbjük mindennapjának kísérõjelenségét. Volt közöttük odaadó ideológiai zsoldos, és volt a dolgát maga is piszkos munkának nézõ s azt ímmel-ámmal végzõ opportunista. Volt közönséges pecsenyesütögetõ, abban a reményben, hogy státusa csak ugródeszka az elõnyösebb beosztás, netán politikai karrier felé. S végül találkoztam egy, fehér hollónak is beillõ ritkasággal, egy talányos cenzorfajtával is. A "humánus" cenzorral. A, nem tudnám megmondani, milyen indíttatástól vezettetve, segíteni akaróval. A kiadónak, a szerzõnek, talán magának az értékelvû kultúra ügyének. Õ mert olykor kockázatvállaló is lenni. Feltétellel azonban: hogy nyújtsunk nekik meggyõzõ irodalmi vagy tudománypolitikai érvet, precedenst - lehetõleg minél újabb keletût - olyan, a pártfõtitkár valamelyik beszédébõl, friss pártdokumentumból vagy egyszerûen a Scánteiaból kiemelt és pro domo is értelmezhetõ tételt, amely az õ döntését ideológiailag aládúcolja. Bizonyítja, ha áttételesen is, hogy a könyv témájára, a kiadó megjelentetési szándékára, az író jóhiszemûségére nem vetülhet gyanú árnyéka. Megfigyeltem: miután a kézirat megjelent, és nem lett belõle semminemû kázus, mi több, szerzõje mondjuk, írószövetségi vagy akadémiai díjat kapott, s még annak elõtte szakbírálói és olvasói visszhangja elismerõ volt, valamiféle elégtételt is érzett, hajlamos volt egyéni sikert is látni a borotvaélen álló mû kiadásában. Szövetségesnek nem, az túl kockázatos lett volna, de amolyan partnernek tekintette magát a szerkesztõvel, a könyv kiadásáért küzdeni kész kiadóval. Fülesi Viktor és Rãdulescu Júlia nevét említem meg, abban a hitben, hogy mások, egykori lapszerkesztõk vagy könyvkiadók másokat is fel tudnak sorolni. Mint ahogy az is elõfordulhat, hogy a szakma más mûvelõi ellentétes véleménnyel lesznek róluk. Ám, én a saját benyomásaimról írok, és azok arra sarkallnak, hogy még annak az ódiumát is vállalom: lám, már-már volt cenzorok apológiájához vezet az öregkori könyves nosztalgia. Fülesi úgy tudom, aradi volt, a háború utáni elsõ években román nyelvû lapot szerkesztett, utána, elejtett szavaiból arra következtettem, belügyes volt. Az elején csak értekezõ prózát, társadalomtudományi munkákat olvasott, utóbb szépirodalmi kéziratok ellenõrzésével is megbízták. Kollégái és, feltételezem, fõnökei értékelték munkabírását és tájékozottságát. Én, mindjárt az elején, eredendõ jóindulatára és pontosságára figyeltem fel. Nem tudtam eléggé csodálkozni: hogy bírja a cingár, rengeteget dohányzó emberke a megfeszített munkát; a fokos kéziratok figyelmes és terminusra ígért elolvasását? Sohasem tudtam eldönteni, miért más, mint társai. Célját nem a kéziratok elfûrészelésében, letiltásában, más szóval a pártérdek, a szocialista eszmények megszállott védésében, a diabolizált "alkotói szabadság" megbélyegzésében látta. Nem foglalkoztatta eszelõsen, mint annyi céhtársát, a hatalom feketelistásainak, a szekuritáté gyanúsított szerzõinek gátlástalan akadályozása. Megoldást keresett a könyv szerkesztõjével vagy velem, ha a kézirat súlya, s különösen a kifogások természete úgy kívánta, hogy én, az intézmény vezetõje menjek a vele elõírt "megbeszélésre". Bele is roppant a kettõs életbe. Végül belehullt a vele szemben támasztott ideológiai elvárások, a rossz ügyet, elsõsorban a szabadságellenességet és a román nacionalizmust szolgáló munkahelye és az emberi becsületessége, személyes meggyõzõdése között tátongó iszonyú szakadékba. Amikor 1982-tõl kezdve szûkült a mozgástér, csökkent a travesztia lehetõsége - amivel hozzánk hasonlóan, önvédelembõl, õ is kénytelen volt élni - váratlanul megbetegedett, majd tolószékbe került, és rövidesen meghalt. Hasonlított hozzá sok szempontból, fõleg a szerzõ és mûve tiszteletét illetõen Rãdulescu Júlia. Persze különbözött is. Magas, erõsalkatú asszony volt. S mint kiderült, a férfias külsõ igencsak nõies, érzékeny lelket takart. Több ízben is elõfordult: ha a vitában keményebb hangot ütöttem meg, olyant mondtam foglalkozásáról, netalán éppen alkotás-lélektani vagy mûértékelési kompetenciájáról, amit magára nézve dehonesztálónak talált, megtelt a szeme könnyel. Nem egy, még a szerzõ által is esélytelennek látott munka ment át kisebb horzsolással a cenzúra rostáján Júlia nagyvonalúságának, a szerzõvel vállalt szolidaritásának köszönhetõen. Még a joggal, annyi mostani visszaemlékezésben bunkónak, tehetség-pusztítónak titulált, általam is közismerten megvetett Pezderka Sándor, a titkos rendõrségnek is dolgozó savószemû szánalmas figura is, idõnként, és csak általa ismert meggondolásból elnézõbb volt. Számunkra teljesen érthetetlenül, mentõövet dobott egyik-másik, különben rázós, könyvünknek. 1990-ben vagy 91ben, már nem emlékszem pontosan, kiesett a vonatból. A kerekek közé zuhant és szörnyethalt. Közelebbi ismerõsei szerint öngyilkos lett. Volt, aki az utólagos felelõsségre vonástól való félelmével, volt, aki élete értelmének, a szocializmusnak az összeomlásával magyarázta szörnyû végét. Egy nekem írott levélbõl kivehetõen, férje viselt dolgairól vajmi keveset tudó román feleség, kiskorú gyermek és általa lektorált, a magyarországi féltõl romániai behozatalra javallott, az évek múlásával egyre határozottabban visszautasított könyvekbõl összeállt egyedi könyvtár ma-, radt utána. Azért mondom, a kommunista rendszert, a Ceauºescu-diktatúrát szemrebbenés nélkül kiszolgálók panoptikumának is megvoltak a belsõ drámái. A vörös plajbásszal vitézkedõket sem húzták egy kaptafára. Láncszemet képeztek õk is a méltó életet, egyéni kezdeményezést, a gazdaság öntörvényû mozgását, a kollektív emlékezetben könyvek és folyóiratok lapjain élõ nemzeti, vallási és iskolai hagyományokat ferdén nézõ szellemi erõszak fullasztó rendszerében. Mint mi, többiek, mint mi, sokan, Illyés Gyulával szólva valamennyien, akik abban az idõben éltünk. Az obligát pátosz és mindennapos harsonaszó ellenére kisszerûségek napjait morzsolgattuk. Kisszerû, törpelelkû volt a legtöbb cenzor is. Akinek megfelelt a foglalkozása, megtalálta benne a számítását, talán még élvezte is agyellenõri hivatását. Elsõsorban a belehelyezett bizalom tetszhetett neki. És a talmi hatalom. Aki valamilyen körülmény folytán, meglehet akarata ellenére, pártfeladatból került oda kenyérbe, rendszerint vergõdött, emésztette magát. Cserélgette õ is a maszkot, a szerzõhöz és a vele vitatkozó szerkesztõkhöz hasonlóan. Valahogy úgy voltak ezzel a szerencsétlenül eltrafált egzisztenciák, mint Ivan Alekszandrovics Goncsarov (1812-1891), az orosz próza klasszikusa. Öt éven át lelkiismeretesen ellátta Péterváron cenzori hivatalát, ám közben megírta kora közállapotának könyörtelen kritikáját, Oblomov címû regényét. A mi cenzoraink között is akadtak, akik részesei voltak meg nem is a párt irányította érték- és emberpusztító szellemi belháborúnak. Persze orosz kollégájukhoz mérten, folyton botorkálva, liliputi dimenzióban.
A cenzorokról, szerepükrõl, tetteik váratlan fordulatairól elmélkedve eszembe ötlik a Misztótfalusi Kis Miklós "fölé tett cenzor". Csepregi Turkovics Mihály neve. Bethlen Miklós állítása szerint az õ "üldözése hajtá ki a lelket" Tótfalusiból. Kolozsvári lelkészrõl, kollégiumi egyetemi tanár, Hollandiát és Németországot járt híres teológusról, kiváló rétorról van szó. Egyik fõvádló volt a nagyenyedi

Közzsinaton és Németi Sámuel mellett õt kellett megkövetnie szegény Tótfalusinak, amiért "nem kicsiny mértékben megsértette becsületekben." Utólag kiderült, Csepregi uram igencsak tudta, kit üldöz, s úgy érezte, eljött az õ számára is ideje a megkövetésnek. "A sors fintora - olvasom Veress Dániel, az erdélyi önéletíróknak szentelt könyvében - hogy az egyik búcsúztató beszédet õ tartotta az elhunyt fölött és a paptanárok közül egyedül õ írt verses búcsúztatót a halotti kártára."
Most már igazodjon el az ember.
Egy csíkszeredai irodalmi esten elmeséltem, az érdekelt szerzõ Kányádi Sándor jelenlétében egy történetet. Tegyem hozzá, Kányádinak, Sütõhöz, Székely Jánoshoz, Pusztaihoz, Szilágyi Istvánhoz, Bekéhez, voltaképpen mindenkihez hasonlóan, aki akkortájt könyvírásra adta a fejét - volt jóval élesebb ütközése is (például a Halottak napja Bécsben kapcsán) ama vörös plajbásszal. Most újra eszembe ötlött a cenzor-sztori, ideírom.
1986 közepe táján vagyunk. Minden lehetõ alkalommal sürgetem a mûvelõdési tanács könyvkiadói fõosztályán, amelyik, említettem, a cenzúrahivatal megszûnését követõen, annak feladatkörét is ellátta, Kányádi Kenyérmadár címû, gyermekeknek írott könyve jóváhagyását. 1985 decembere óta feküdt ott, kontroll-lektúra ürügyén a nyomdában már kiszedett, nyomás elõtt álló verseskötete. Semmi válasz. Levél a tanács elnökének, Suzana Gândeanak és helyettesének, az általános megvetésnek örvendõ Mihai Duleának. Néma csend. Reklamáció igazgatói értekezleten, tiltakozás a könyvkiadói és könyvterjesztõi közgyûlésen. Mintha el sem hangzott volna. Nagy késõre telefonhívás Radu Constantinescutól, fõosztály-vezetõjétõl. "Fáradjon át, Domokos elvtárs, beszéljük meg a Kányádi-ügyet." Ügyet? Mióta ügy? kérdeztem magamban. Nemsokára megtudtam azt is, magától Duleától. Nos, az történt, hogy a hatalmas népszerûség övezte poéta és az akkor már a párthûség hámistrángját erõsen szaggató, más szóval "szolgálatos magyarnak" beálló Rácz Gyõzõ, a Korunk akkori fõszerkesztõje között, némi borlocsolkodással is fûszerezett konfliktus támadt a magyar fõkonzulátus fogadásán. "Kányádi minõsíthetetlenül viselkedett, mégpedig nyilvánosan, hivatalos rendezvényen, Kolozsvár egyik legtiszteletreméltóbb értelmiségiével" - közölte felháborodva az alminiszter. De ekkor, Constantinescu irodájában, nem esett róla szó.
- Kicsiség az egész - vezette be a beszélgetést vendéglátóm. - Hamar végzünk.
- Az jó is lenne - bólintottam én, és hozzátettem -: Hathónapi várakozás után...
- A máramarosi jiddis népköltés nyomán írott Kiszámoló címû versrõl lenne szó.
- De hát errõl már tárgyaltunk, és közöltem is az igazgatósággal: a szerzõ beleegyezett, hogy két városnevet megváltoztasson. Sziget és Szerencs helyett, az elsõ versszakban, kuncsaft, kliens szerepel. Vagyis most a versecske így hangzik:
Tízen voltunk mi testvérek,
Ismert minket kuncsaft, kliens

Egyikünknek nyoma veszett
megmaradt a tízbõl kilenc,
Ne kíméld a hegedût,
fújd a fuvolát:
Egy vígat, egy keserût,
hadd hallják meg mindenütt,
hallja a világ.

Természetesen román nyelven olvastam, kiadói szerkesztõtársam, Paul Drumaru szöveghû, ugyanakkor a zsidó humort, szegényember-hetykeséget kiválóan érzékeltetõ fordításában.
- Hogy van, hogy van? - kapta fel a fejét Constantinescu - A refrént még egyszer, ha lenne szíves.
Újraolvastam:
Nu cruþa vioara,
Zi-i cu foc din flaut:
Una voioasã si una de jale,
Sã se-audã peste tot,
Sã audã lumea.

Kiderült, hogy itt a bibi. Az egy vígat s egy keserûnél. Elismeri, fejtegette a fõigazgató, volt egykor oka a keserûségre a zsidóságnak, különösen a magyar uralom alá jutott máramarosi parasztnak, boltosnak, iparosnak, mindenrendû embernek. De ma aktualizálható politikai áthallása van. Keserû nóta, melyet halljon a világ. Hiba lenne könyvben való megjelentetése most, amikor nemzetközi zsidó körök folyton rágalmazzák Romániát. Azt állítják itt is volt holokauszt, százezrek pusztultak el. Ami nem igaz.
- S önt, a tanárt, a volt lapszerkesztõt, nem zavarja ez az erõszakolt aktualizáció? De ha már így van, hadd emlékeztessem: a végén, az utolsó versszakban módosul a refrén. Így hangzik:
Ketten voltunk mi testvérek,
végeladás ne keseregj.
Egyikünknek nyoma veszett,
megmaradt a kettõbõl egy.
Ne kíméld a hegedût,
fújd a fuvolát:
Csak vígat, ne keserût,
Hadd hallják meg mindenütt,
hallja a világ.

Persze én jól tudtam, hogy falcs, amit beszélek. Kányádi Sándor, akit abban az idõben már erdélyi zsidó népköltészeti antológiája foglalkoztatott, tisztában volt vele: ezzel a fordulattal válik megrázóvá, mélyen tragikussá a nem csak gyermekolvasóknak szánt költemény. Amikor tíz testvérbõl csak egy marad, keseregni sem érdemes, vigadjunk hát!
Hiába volt minden. Potyára utaltam Agatha Christie regényének a tíz kicsi négerrõl szóló versikéjére. Semmit sem ért, hogy felemlítettem Arghezi Zece mâþe, azaz Tíz cica címû közkedvelt gyermek-költeményét. Ám, amíg azok csak mulattatnak - vigasztaltam magam a kudarc miatt - a máramarosi zsidó dalocska s a nyomán íródott remek vers maga a dacos zsidó történelem. Azért is került indexre, mint Románia politikai érdekeivel nem egyezõ, vádat sugalló mû.
Még valami a történethez tartozik. Említettem, hogy Csíkszeredában, egy nemsokára, a marosvásárhelyi rádióban is sugárzott irodalmi esten, kérdésre válaszolva, szóba hoztam Kányádi cenzor-kalandját. Másnap megszólított az utcán egy ismerõsnek tûnõ idõsebb férfi. Fölháborodva, majdhogy felelõsségre vonóan mondta: Szerinte abban a versben nem vígság-szomorúság volt az igazi probléma, hanem az, hogy a kiadó és sajnos, Kányádi Sándor is lemondott a Sziget és természetesen a magyarországi Szerencs városnévrõl. Nohát, Kányáditól ezt nem várta volna el. Mert ugye, a kis engedményt követi a jóvátehetetlen megalkuvás. Maga csak tudja RMDSz elnök korából - és gúnyosan hozzátette: Domokos elvtárs...
Súlyos kérdést, nehéz dilemmát jelentett szerzõink úgyszólván mindenike számára az effajta, végtére másodlagosnak talált, de mégiscsak a hatalom hülyeségének, a diktatúra gyanakvásának tett engedmény. Érdemes utólag is elgondolkozni fölötte. Amit, tisztában vagyok vele, magamnak is meg kell tennem emlékképeim felelevenítése közben. De addig lapozzuk tovább a vörös plajbászról szóló albumot. Elõbb azonban egy rövid közbevetés. Amennyiben a cenzor mielõtt megbeszélte volna a kéziratot a kiadóval, kifogásait fõnöke tudomására hozta, kimondta keretlegényi döntését, amelyet a továbbiakban képviselnie kellett, az esetek többségében pálcát tört a "kitanácsolt" írásnak vagy kiadhatatlannak ítélt könyv fölött. Bármennyire meggyõzték utólag érveink, bármilyen új, a szerzõ mellett szóló szempontokat hallott tõlünk, nem módosíthatta meg a feljebbvalója által is jóváhagyott határozatot. Ezért voltam idõnként hálás Fülesinek például, mert tárgyalásunkra jelentése megírása elõtt kerített sort, és kisebb, a mû eredeti mondanivalóját, mondhatnám úgy is, üzenetét alapvetõen nem érintõ alku árán végsõ soron, mindkét részrõl, azonos volt a cél: átsegíteni a kéziratot az akadályon, lehetõvé tenni a megjelenését. Újra megismétlem: azokban az esztendõkben nem tudtam és jórészt ma is homály födi elõttem mindmáig, mi motiválta tulajdonképpen a többszörösen lekáderezett, folyamatosan ellenõrzött, és - gondolom - közelrõl megfigyelt emberek részérõl ezt a róluk már akkor feltételezett, de utólag általánosan kialakult negatív képpel nem egyezõ magatartást. A nyolcvanas évek közepétõl észrevettem a dörzsöltebb kultúrbürokratáknál, a képzettebb pártaktivistáknál, de még az elõrelátóbb belügyes tiszteknél is, hogy érzik, vékonyodik a cérna, elõbb-utóbb elszakad. Igyekeztek majdani igazolókat, szavahihetõ tanúkat szerezni arról, hogy azért õk korrekt, mérsékelt emberek voltak, nem támogatták épp akkora rössel Ceauºescu és felesége õrültségeit. Hiteles és komplex magyarázatot tudathasadásukra õk maguk adhatnának. Ha az olyan "értelmes cenzorok", mint az írói körökben szimpátiának örvendõ Elena Doxãnescu osztályvezetõ részletezné, elmélyítené a Román Televízió egyik irodalmi adásában tett õszinte vallomását. Megírnák, õ és a hozzá hasonlók, cenzori szolgálatuk különbözõ fázisait és az azokból adódó kétségeik kendõzetlen történetét.
Volt nekem egy tárgyalási elvem, amelyet minden szerkesztõ ismert s - feltételezem - követett, ha történetesen õ került a vallatószékbe. Az pedig így szólt: sohasem ismerjük el, hogy tévedtünk. Hogy kiadói lektúránk nem volt kellõen körültekintõ. Mindig adódott segítség, megtaláltuk azt a bizonyos szalmaszálat, amelyik hozzásegített, hogy ne adjuk meg magunkat. Még ha le is állították a kéziratot, még ha kezdettõl nyilvánvaló is volt, hogy a szövegre semmi szín alatt rá nem ütik a pecsétet. Kenéz Ferenc verse jut hirtelen eszembe, amelyet Pezderka kéjjel vett ki az Egyszer csak címet viselõ kötetbõl, ha jól számolom 1986 nyarán. Az írás áthallása félreérthetetlen volt, s ezáltal a költõ szándékához sem férhetett kétség. No de Kenéz, vagy könyvének szerkesztõje, volt annyira elõvigyázatos, hogy sokszor bevált védekezõ reflexszel "rögzítette" a verset mind idõ, mind helyszín tekintetében. A verscím alá odaírta: középkori japán legenda. Sok problémás írás menekült meg így. Ezúttal - pláne a minden hájjal megkent Pezderkával - nem ment. Mind tiltakozhattam, hogy aszongya, keleti tanmese barbár átpolitizálásával, voluntarista túlzással állunk szemben. Le kellett mondanunk róla. Holtbiztos, hogy így járunk Kányádi Sándor témájában hasonló, Pergamentekercsekre címû versfüzérével, ha nem Magyarországon, hanem nálunk próbálja megjelentetni. Az "elfuserált piramis" útját állta volna.
Tiszteletem jeléül a nem sokkal késõbb Magyarországra áttelepült szalontai születésû költõ iránt, késõi megkövetésként, hogy ezúttal nem sikerült "kiügyeskednem" a kívánt megoldást, ideiktatom a vörös plajbász, még inkább véres bárd kenézi áldozatát:
Elõször
az írnokokat bocsájtották el.
Azután a naptárkészítõket.
Majd a térképrajzolókat.

"Nem tudsz írni, uram!"
"Nem tudsz számolni, uram!"
"Nem ismered a valóságot, uram!"
közölték lihegve

a legjobb írókkal
a legjobb naptárkészítõkkel
a legjobb térképrajzolókkal

a legjobb csásártól
remegõ inakkal érkezett
fullajtárok.

Hát így maradt a birodalom
tudósok s kételkedõk nélkül
egyik napról a másikra.

Hát így lett
tudott és bizonyos
egyik napról a másikra minden.

No persze
a császár még jó ideig
eléldegélt
és úgyszintén õk is a
legjobb fullajtárok

a nép mit sem sejtõ boldog gyermekeivel
maguk körül
önfeledten az õsi papírsárkányba
kapaszkodva

mely szállt
menthetetlenül egyre fönnebb és fönnebb
írás naptár térkép
nélkül.

Az ehhez hasonló írást, egymás között, kamikaze szüleménynek neveztük. Tudta a költõ, a szerkesztõ, az igazgató. Mindenki, aki élt és mozgott a kiadóban, hogy kevés az esélye a megjelenésének. Pontosabban: mozgott a kiadóban, hogy kevés az esélye a megjelenésének. Pontosabban: tisztában voltunk, hogy nem lesz belõle énekes halott, csak a cenzor asztalán kimúlt áldozat. Szerzõje fiókjában várja majd idejét a feltámadásnak. Mert erõsen hittük mindahányan, hogy az egyszer bekövetkezik. Csak azt fedte homály, hogy mikor. S olyan sûrû volt a köd, hogy egyre többen döntöttek úgy, másutt várják meg a derengést. Addig is új csapást vágnak - közelebbi vagy távolabbi tájon - tehetségüknek, ha volt családjuk, gyermekeik jövõjének. Lehet, hogy hihetetlennek hangzik, utólagos belemagyarázásnak tûnhet, de én sohasem éltem meg végleges vereségként írások, könyvek letiltását. Eljön majd az idejük, biztattam magam. S erre a, meglehet, túl szimpla és az önáltatásra is emlékeztetõ kiadói filozófia követésére igyekeztem rávenni társaimat is. írni, kezdeményezni, próbálkozni kell szüntelen, ismételgettem. Csak az némul el örökre, ami meg sem szólalt, még magában sem beszél. És az felejtõdik el, ami meg sem született. Ha már áttörni nem lehet az egyre szigorodó ideológiai ellenõrzés falát, legalább keressünk rajta rést. Az utolsó tíz évben gyakran kérdezték meg tõlem, hogyan jelenhetett meg ez meg ez a könyv, hogy sikerült eljuttatni a közönséghez ilyen meg ilyen verset, metaforát vagy replikát. És sorolták mûvek címét, idézték annyi esztendõ után is fejbõl a verssorokat, szép- vagy értekezõ próza részleteket. Úgy, válaszoltam rendületlenül, hogy átcsúsztak valahogy azon a bizonyos résen, és kérném megjegyezni, mert következik a bõvebb kifejtése - utólag sem lett belõle botrány. Mert volt valami, amitõl egyformán tartott mindenki, akinek köze volt a könyv megjelenéséhez. Kiadvány visszavonása a boltokból maga volt a rémálom. Ez a pillanat jelentette a szüntelen szorongás mélypontját. Kiadó, szerzõ, az évi kiadói tervek jóváhagyásában részes pártaktivista, cenzor, és amikor a hivatal megszûnt mûködni, a minisztériumi "szaklektor" napokig, hetekig parázson ült. Felsõbb szinteken eltussolták volna talán az ügyet, de nem lehetett. Gyorsan színre lépett a titkosszolgálat, amelynek huszonnégy órán belül össze kellett gyûjtenie az ország összes könyvtárából és kereskedésébõl minden fellelhetõ példányt. Elõfordult, hogy a szeku emberei listát kértek a könyvárusoktól a vásárlók nevével. És rendszerint õk jelentették az esetet a kettes kabinetnek, ami, tudvalevõleg, a félve félt boszorkányt, a mindenható és az alkotó emberek iránti beteges bizalmatlanságáról és mérhetetlen ellenszenvérõl ismert Elena Ceauºescut jelentette. És persze, a tovarãºát buzgón kiszolgáló kabinetfõnököket és tanácsosokat. Közéjük tartozott Sasu elvtárs, a volt kolozsvári propagandafõnök és az utóbbi években a Verdeþ-féle munkáspárt központi titkára.
De eljuthatott a kultúrbotrány, az ideológiai eltévelyedés híre a diktátor fülébe is, aminek a gondolatától is hideglelést kapott a minket sanyargató kis vagy nagyobb potentátok hada. Bárki, akinek köze volt a visszavont kiadványhoz, veszélyben érezhette magát, ki volt téve a szankciónak. Nálunk, a kiadóban is meggyûlhetett volna a baj azzal a bizonyos zabszemmel, ám rendelkezésünkre állt végsõ esetben a nemegyszer hatásos érv. Amelyet magunk elé emelhettünk, mint, hol sikerrel, hol hiábavalón felragadott pajzsot: a kéziratot ellenõrizték és nyomdába adását jóváhagyták a "felsõbb szervek". Nem felelhetünk a döntésükért. Különben is, szerintünk, a könyv visszavonása félreértésen, rosszindulatú feljelentésen alapuló elsietett lépés. Kíváncsian várjuk a szerzõvel együtt, a meggyõzõ bizonyítást. Mi meg tudjuk indokolni minden tekintetben a kézirat megjelentetését. Amennyiben ellenõreink hibáztak a megítélésnél, csak általuk ismert szempontokat nem vettek figyelembe, ám fizessenek. Perfid kis gondolatmenet volt, elismerem, de úgy véltük, a kutyaszorítóban, ahová méghozzá tisztességes szándék, jó ügy szolgálata vitt bennünket, minden védekezõ eszköz megengedettnek számít.
Ráth-Végh István A cenzúra csodabogarai címmel látta el említett könyve egyik fejezetét. S valóban, az ember ámulattal olvassa, miként tették szalonképessé, szelídítették meg a cenzorok Goethe halála után magát a Faustot. "Hadd dõljek a keblére bár!" áhítozik a szeretett lányra gondolva Faust. Túl pajzán, ronthatja a közerkölcsöt, véli a plajbászos, és közbelépése után így hangzik a verssor: "Hadd nézzek a szemébe bár!" Az Egmont-ban - meséli Ráth-Végh - a spanyol zsarnokság alatt nyögõ brüsszeli polgárok nem koccinthattak a szabadságra. Ezt a fülsértõen felharsanó szót kitörölték az akkori német szótárból. Helyette a polgárság csak ezt kiálthatta: "Éljen a rend és a barátság!" Mozart Don Juanjában szintén a szabadságról lett volna szó; ehelyett a cenzor utasítására épp olyan lelkesen énekelték: "Éljen a vidámság!" Ráduplázott a darmstadti cenzor; az õ plajbásza a rakoncátlan dalt teljesen megszelídítette: "Éljen a megelégedés!"
Elõbb-utóbb minden cenzori ügyködés a karikatúra, a groteszk sorsára jut. Jelesül akkor, ha a vörös dárda forgatása a maga idejében különösen fenyegetõ, félelemkeltõ volt. Bizonyára az alábbi beszámoló után is derülni fog a tisztelt olvasó, mint tettem magam is, amikor a kereken tizenöt évig õrzött, hivatalos iratok másolatát õrzõ dossziét, könyvem írására készülve, átlapoztam. De bezzeg annak idején, 1984 õsze és 1986 nyara között, mint mondani szokás, nem fogott a csúfság.
Nem volt kedvünk viccelõdni, mert ekkorra még jobban eldurvult a világ. A Ráth-féle csodabogarak közé tartozott az is, hogy a német fejedelemségekben a szélkakasok, sírkövek feliratait is be kellett mutatni a cenzúrának. Nálunk, tudtommal, ilyen nem fordult elõ. Talán, mert nem jutottak eszébe senkinek az ilyen szövegek. Romániában az elõírás csak a nyomdatermékekre vonatkozott, azok kerültek nagy példányban a közönség elé. A meghívók, gyászjelentések, esküvõi, keresztelõi, kicsengetési és névkártyák sem képeztek kivételt. Ilyen, mindenre kiterjedõ cenzurális környezetben, ebben a hangulatban, komolyan kellett venni minden jelzést. Hát még az olyan vészesen csengõt, amiben a Kriterion részesíttetett.
A disputa témája Pusztai János irodalomtörténeti jelentõségû trilógiájának (elsõ kötet Zsé birtoka, Dacia Kiadó, 1976; második kötet A sereg, Kriterion Kiadó, 1978) zárókönyve volt. Címe, ómenként számunkra, így hangzott: A csapda.
Kissé hosszú lesz a történetek leírása, de megítélésem szerint, érdemes feleleveníteni, mert, talán, megjegyzésre érdemes adalékokat tartalmaz, a korról, a kultúrairányító bürokrácia észjárásáról. Egyben a kiadói tevékenység, és nem utolsó sorban, az írói munka állapotáról, szerzõink közérzetérõl. Vegyünk mindjárt egy alkotáslélektani epizódot s hozzá néhány tényt, amely megismerteti Pusztai János mûhelyét. Nem az esztergályosit az egyik nagybányai kisipari szövetkezetben, hanem az otthonit, az íróit, melyben napi penzumként, ceruzával vetette, rendszerint két menetben, papírra János végeérhetetlen körmondatait. Kiderült, hogy ritka kivételként, proletár elõdjéhez, Nagy Istvánhoz némileg hasonlóan, csakakkor kért szerzõdést a kiadótól, amikor megírta, letisztázta, nyomdakésznek ítélte regényét. 1981 december közepén írtuk alá kiadási egyezményünket, és rá két hétre - rekordidõ egy közel hatszáz oldalas kézirat lektorálásában - Egyed Péter, a könyv szerkesztõje, elõterjeszti az elfogadási javaslatát, 2500 lejes honoráriummal ívenként; 1982 januárjában pedig Botár Emmával, a megbízott fõszerkesztõvel, aláírjuk a mûszaki szerkesztés elrendelését s mivel a könyv az 1982-es tervben szerepel, évi programunk jóváhagyása után a mûvelõdési tanácsnál és a párt központi bizottságánál, 1982. február 15-én, élve az érvényes szerzõi jogi törvény adta lehetõséggel, elõlegként, kiutaljuk a szerzõnek a tiszteletdíj nyolcvan százalékát, 54 000 lejt. Ha mód volt rá, igyekeztünk tetemes elõleget folyósítani az írónak, részben, mert legtöbben így óhajtották, másrészt pedig, abból a meggondolásból kiindulva, hogy ha, ne adj Isten, baj történik, a könyvet leállítják, nehezebben lehessen behajtani a törvényesen felvett összeget. A számítás, mint látni fogjuk, a végén be is vált, de négy esztendõn át keserítette az életünket. Különösen az akkor már nagybeteg Botár Emmáét, aki az ügy lezárása után pár hónapra meg is halt.
Színes borítót rendeltünk Bencsik Jánostól és ki is fizettük a 625 lej tiszteletdíjat. Minden eshetõségre felkészülve, biztosítékként, szakreferátumot kértünk Kovács Jánostól, aki erre az idõre végigjárta javarészt a damaszkuszi utat. Messze állt attól a dogmatikus ítésztõl, akinek sajtónk és irodalmi életünk ismerte õt az ötvenes, de még a hatvanas évek elejének is a közleményei alapján. Pártberkekben azonban továbbra is elismerésnek örvendett, nem sorozták a káros nyugati hatástól megérintett hebehurgyák közé. S õ, természetesen, nem az 580 lejért, ennyit engedélyezett a hivatalosan megszabott tarifa, hanem ragaszkodásból a Kriterion iránt, vállalta a feladatot. A baj csak az volt, hogy túlságosan õszintén vetette papírra gondolatait Pusztai regényérõl. A mi szükségletünknek, miszerint, ha a helyzet úgy hozza, pajzsként emelhessük a könyv fölé, referátuma nem nagyon felelt meg. Látni fogjuk mindjárt: az esztéta Egyed Péter nem átallotta a politikai publicista szerepét is vállalni a kiadó és a szerzõ védelmében. A politizáló hajlamú Kovács János túlságosan is az értékközpontúság hívévé vált. Jól emlékszem, referátumát eleinte nem is fûzettem be a könyvdossziéba, a fiókomban tartottam minden eshetõségre készen. Ez állt a Kovács véleményezésében: "A regény súlyos mondanivalója: az önkényuralom vegetálásra ítéli az embereket, arra kényszeríti õket, hogy feladják sajátosságaikat - az egyedit és a nemzetit egyaránt -, kivetkõzzenek eredeti mivoltukból. Társadalmilag és lélektanilag egyaránt motivált folyamatban mutatja meg a regény, hogyan válik a rettegés általános emberi tulajdonsággá, olyan mértékben, hogy ettõl senki sem tud szabadulni, sem munkája közben, sem családja körében. Teljes mértékben érvényes erre a regényre is, amit Bretter György írt annak idején a Zsé birtokáról: A rettegés tulajdonává válnak az emberek, senkinek sincs többé helye, mindenkinek helyzete van; még a dolgoknak is csak helyzetük van, amit elkerülhetetlenül fogadnak el a rettegés univerzális birodalmában." Éppen ez volt az értékelõ ismertetésben, amit olyan sátáni éberséggel észrevett a többrendbeli cenzor vagy még inkább a Duleák által a hóhéri munka elvégzésére felkért, háttérben meghúzódó, magyar nemzetiségû referens. Kovács Jánost annyira lekötötte a Pusztai mû öntörvényû sodrása, anynyira lenyûgözte a belõle áradó és oly aktuális tanulság, hogy megfeledkezett a tõle elvárt politikai prókátorság színjátékáról. Vagy rosszemlékû valamikori balos lépéseinek csömöre tétette ezt vele? Szerencsénkre kénytelen volt porondra lépni Egyed Péter, akit nem nyomtak egykori terhek. Nos, - mindjárt látni fogjuk - õ intézménye és író-barátja védelmében attól sem riadt vissza, hogy "ostobának tétesse magát".
Naivak lettünk volna, ha abban reménykedünk, hogy A csapda megjelenése simán megy. Még akkor sem, állapodtunk meg a magyar szerkesztõségben, - ezt Jánossal meghánytuk-vetettük, ma is emlékszem, a Park hotel sörözõjében - még akkor sem, mondom, ha trilógiáról van szó s az elsõ kötet, A sereg, írószövetségi díjban részesült. Ami késik, nem múlik, hangzik a népi mondás. Sajnos, nem múlott ezúttal sem. A szöveg nyomdai szedése már a korrektúra fázisába került, amikor bekérték a mûvelõdési tanácshoz újabb kontroli-olvasásra. Kezdõdik, gondoltuk megszeppenve. Holott, ezúttal, csak lényegtelen észrevételek hangzottak el, amit a szerzõ két hét alatt végrehajtott. Kihúzott néhány, cenzori szemmel, túl vaskosnak talált erotikus részt, lemondott egy-két kifejezésrõl, pénznem megnevezésrõl például, és néhány olyan szimbólumról, amelyrõl úgy vélekedett a minisztériumi lektor: "azt a benyomást keltheti a rosszhiszemû olvasóban, hogy a történet színhelye Románia".
A kért módosítás után folytatódott a nyomdai munka, és a könyv csakhamar nyomásra készen állt. Ekkor csapott közénk a ménkû. A mûvelõdési tanács ismételt ellenõrzõ lektúrára kérte a második korrektúrát. És ezúttal végérvényesen leállította a regény kiadását. A kiadói fõosztály 1986. április 4-én közli átiratában a minket adminisztráló és közvetlenül ellenõrzõ könyvközponttal, hogy nem ért egyet A csapda címû regény eddigi költségeinek a kockázati alapból való fedezésével. Néhány napra rá kézhez vettük fõhatóságunk határozatát: "A Kriterion Könyvkiadónak okozott anyagi kár, amely Pusztai János leállított A csapda címû, nem megfelelõ tartalmú regénynek nyomdai költségébõl, tiszteletdíjakból és kollaborációs kiadásokból áll, a kéziratot tévesen elfogadókat terheli, az alábbi, összegszerinti elosztásban: 39 339 lej Domokos Gézát, a kiadó igazgatóját; 26 696 lej Botár Emma megbízott fõszerkesztõt; 19 915 lej Egyed Pétert, a kiadó lektorát, a könyv szerkesztõjét."
Mi tagadás, a könyv betiltása és a ránk kirótt summák kedvünket szegték. Akkoriban négyezer lej havi fizetést kaptam, Egyed Péter jóval kevesebbet, Botár Emma nyugdíja még kisebb volt. Még ha számunkra kíméletesen is szabják meg a havi levonásokat, a szankciót hosszú idõn át megérezzük.
A büntetésünket kimondó döntés két fõ vádra épült: 1. Mivel a Pusztai-könyv "politikai-erkölcsi tartalma nyilvánvalóan elhibázott, már az elsõ, orientatív olvasáskor vissza kellett volna utasítanunk a kéziratot. 2. A kiadónak módjában állt volna behajtani a kárt, mivel 1985-ben megjelentette a szerzõ egy újabb könyvét, a Futótûz címû regényt. Abból levonhatta volna a felvett összeget, ehelyett hiánytalanul kifizette az írónak a teljes honoráriumot."
A mûvelõdési tanács belsõ pénzügyi ellenõre, írásban két-két kérdést tett fel, amelyre hármunknak válaszolnunk kellett. Jó alkalom kínálkozott, hogy rámutassunk a vádak tarthatatlanságára. És most jön az elõbb említett meglepetés. Egyed Péter nem a regény esztétikai erényeivel foglalkozott elsõsorban, mint ez tõle várható volt, hanem körmönfontan, a politika felõl próbálta menteni a menthetõt. "A regény annak a társadalomnak az általánosított képe, amelyik a háború nyomán elvesztette autonómiáját, beállt benne a bomlás." S ezután következik az engem tátott szájjal hagyó csel, a páteri ködösítés, a cenzor figyelmét elterelõ mozdulat. Aszongya ifjú filozófus barátunk: "Az 1979 és 1981 között írott mû engem sokszor emlékeztetett Chilére, Argentínára vagy Nicaraguára, az ottani népellenes diktatúrára. Véleményem szerint az ilyen részletekkel Pusztai János gyûlöletet ébreszt az olvasóban a háború iránt, politikai üzenete egyértelmû: elítél mindenféle, -fajta elnyomás. Elvonatkoztatni az esztétikai koncepciónak ettõl a vonásától, az elõbb említett üzenettõl, súlyos értelmezési hiányosságot jelent."
Lám mibõl lesz a cserebogár, álmélkodtam magamban. Ilyen természetû bajvívás tekintetében sem teltek el hiába, úgy látszik, a Kriterionnál töltött évek. Botár Emma, Mucuska, ahogy nemcsak mi szólítottuk õt, de számos szerzõnk is így becézte, ebben az idõben ritkán járt be a kiadóba. Akkoriban még nem tudtunk az õt emésztõ betegségrõl, a nyirokmirigyrákról. Õ, a maga nyugodt, figyelmes módján a szankcionálók eljárását bírálja. Utal a dialektika fedõnéven mindent relativizáló hivatalos kiadópolitikai uzusra: "Bárki dolgozott a könyvkiadásban tudja, hogy négy év alatt - ennyi idõ telt el a Pusztai-regény leállításától - változhat a szempont, ami szerint egy-egy kézirat kinyomtatását jóváhagyják vagy sem. Amit figyelembe kellene venni a jelen ügy elbírálásánál." Számomra ma is keserû olvasni a huszonnégy órára beállított, gyakran még annyira sem érvényes, szocialista prakticizmust eszembe juttató mondatot. Jómagam a fináncoknak válaszolva arra emlékeztettem, hogy az érvényes rendelkezések értelmében a kiadói közgyûlés megszavazta és eredetileg a könyvközpont is magáévá tette a Pusztai-könyv veszteségének a leírását. Hiszen maga a fõigazgatóság is, az elsõ korrektúra elolvasása után, csupán a regény idõszerûségét emlegette, és felhatalmazott, hogy éppen a megjelentetés érdekében, észrevételeit hozzam a szerzõ tudomására, kérjem a szükségesnek ítélt módosítások végrehajtását. Csak a másodszori - ha az elsõ, magával a kézirattal ismerkedõ lektúrát is beleszámítjuk, tulajdonképpen a harmadszori - olvasás után, a nyomás megkezdése elõtt jutottak valakik arra a következtetésre, hogy Pusztai munkája "politikai-erkölcsi tartalma nyilvánvalóan elhibázott". S ha azt állítják, a kéziratot mint nem megfelelõt mindjárt az elején el kellett volna utasítanunk, tisztelettel megkérdem: följebbvalóink miért haboztak annyit, miért nem jutottak a letiltási, most betiltási döntésre mindjárt a regénnyel való ismerkedés után? És hogy van az, hogy négy év alatt, miközben folyt a cirkusz, egyetlenegyszer sem közölték velünk sem szóban, sem írásban a konkrét, szöveggel alátámasztott kifogást. Ami pedig azt a vádat illet: elmulasztottuk a Pusztainak kifizetett elõleg behajtását egy másik tiszteletdíjból, csak csodálkozni tudunk. Hiszen itt törvénytelenségrõl, egyenesen cinikus visszaélésrõl van szó. Amirõl különben a szerzõ hallani sem akar.
Azt hiszem, szerepe volt a végsõ, az elõbbit revideáló határozat meghozatalában annak a levélnek, amelyet 1986. május 29-i dátummal küldtem Mihai Duleának, a fõkovásznak, a mûvelõdési tanács rossz szellemének. "Tekintettel arra, hogy a belsõ pénzügyi ellenõrzés, az ön sugallatára tette meg minket sújtó javaslatát, megkérem újólag alelnök elvtárs, hogy miután megismerkedett a Pusztai-ügy dossziéjának teljes anyagával, vonja vissza a Kriterion Kiadó három alkalmazottját érintõ szankciót. Nagy méltánytalanság lenne, hogy életem utolsó könyvkiadással kapcsolatos éveit - 1988-ban kell nyugdíjba mennem - a Legfelsõbb Pénzügyi Bíróság és a különbözõ törvényszékek tárgyalótermeiben kellene eltöltenem. Mert, gondolom, nem nehéz megértenie: sem én, sem két társam nem vagyunk hajlandó elfogadni az illegális és embertelen határozatot. Mindent elkövetünk, hogy bebizonyítsuk ártatlanságunkat és a mûvelõdési tanács elfogult, rosszindulatú álláspontját kiadónkkal és személyesen velünk szemben."
Más alkalommal már szóba hoztam: a pártapparátus, talán maga Ceauºescu is tartott egyvalamitõl: a nyilvános botránytól. Márpedig volt annyi esze a tapasztalt apparatcsiknak és hírhedt bürokratának, hogy tudja, ez.bizony perrel, s az is meglehet, visszhangos s ezért ránézve kompromittáló végkifejlettel végzõdhet. "Ez a Domokos - méltatlankodott egyik közeli barátjának Dulea - mint minden kriterionos különben, tiszta õrült. Nem ismer határt, ha belebújik az. ördög."
Jól benne voltunk a nyárban, amikor a könyvközpont átiratban értesített: "Se revocã (anuleazã) decizia de imputare nr. 24 din 30 mai 1986 pentru suma de 85 950 lei în sarcina tovarãºilor Domokos Géza, director, Botár Emma lector principal si Egyed Péter, lector din cadrul Editurii Kriterion."
Vagyis visszavonták a büntetést, leesett vállunkról az oly sokáig cipelt teher. A korrektúrában maradt A csapda - 1990 után jelent meg - költségeit, szokásos eljárással a "risc normal" vagyis kiadói kockázati alapból fedezték. Csak részben igaz, hiszen, a Pusztai-könyv betiltása nem vesztette érvényét - megnyugodtunk. Péter írhatta tovább verseit és prózáját, Mucuska csendesen készülhetett a halálra. Én, talán, az eddiginél is nagyobb bizakodással vártam, hogy vége szakadjon az õrületnek. Mert, hogy nem mi vagyunk az elmebajosok, akárhogyan is állította Mihai Dulea, abban bizonyos voltam.
Mint ahogy a büntetést voltaképpen nem indokolták, a törlése is megokolás nélkül maradt. Mert ugye, a proletárdiktatúra nem magyarázkodik, hanem "odaüt, ahová köll". Hozzáteszem: ha teheti, ha hagyják.

DOMOKOS GÉZA