Visky András
Nagy csütörtök
megölik: tudom.
tudja: megölöm.
•
hogy másnapra ébred,
nem gondol vele. van
igaza: másnap sincs
utána „mi” vagy „ki”
volna itt a kérdés
helyesen? van igaza,
s bátorítja ez. nem
kérdez, kéri ne válaszoljanak.
emlegetni majd úgy kell:
véghezvitte. és erről
vaj’ ki tudna lemondani?
•
ki tudna más utat,
más kövezetet? rossz
arcú kő – jut eszébe –,
mint a megtapodtaké.
és az ecetfák kettős
sorfala, sorsfal.
embernek halálra van
csak ízlése, meg hát
az aggályos lábjegyzetek,
amiket elfúj a szél
és mások megtapodnak
úgyszint. csoda hát?
és a megrabolt és
elhagyott telefonfülkék,
mikéntha útmenti kedves
asszonyok. valamikor
legalábbis. csoda-e, ha
immár halaszthatatlan?
csak térdelni ne kellene
hozzá. sok, a féltérd is sok.