Palocsay Zsigmond
Konyhagőzben
Fazakam ma furán rotyog.
Ha! – a fedője is kocog!
Aki túl van már a vízen,
biza, drót nélkül is izen.
Sürög a gőz. Angyalt hajszol!
Kuvasz: Ősz Vadkannal harcol.
Bizarr élőképsor pereg.
A víz füstje mindent terem.
Akármivé alakulhat – – – – – – – –
Tornya: kenderkóccá sorvad.
 
Kátránytavak Vak Bakhattya,
ha van lelkem: gőz a fattya!
Orrom, fülem nyalogatja;
képzeletem felbuzgatja.
Gondolatsor hologramja
– – – – testes-líra Öreganyja.
 
Ilyenkor
Csepereg, szemereg;
ilyenkor már átázik
és összeragad örökre
a Lepke szárnya
Avaron – – – – – – – –
– – – az ibolyálló pereszkék közt
elkékül a Tündér lába.
Akad ok halálra – tetszhalálra.
 
Ciripszösszel, csengő érccel
Egy óra múlva karomra gyűlnek a bazsarózsák;
Tücskeim már rágyújtottak – vígan húzzák.
Egyenként lépnek a lapos hátú deszka-dombra;
mondhatnám úgy is: a pódiumra.
Hegedűs mindahány.
Hangversenyünk együttrezgés
– – – – szirmulás – – – –
– – – – – – – – – – különös ünnep.
MENNYEI PÓKHÁLÓ S KOZMIKUS POR LEP – – –
Tücsökregruta csöpp hangszere fémesen szól;
többszőr megkarcol tisztán csengő érccel
– – – – – – – – ciripszösze C-dúrt fércel.