Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 2001. február, XII. évfolyam, 2. szám »




Szabó György
Vásárhelyi tanáraim

Híres a vásárhelyi kolégyom, ahol ma is ifjak
szerzik az ismeretet, játszva tanulva sokat.
Hatvanöt éve kerültem a Múzsák itteni csöndes
hajlékába (s ezért nem sok a régi barát).
Jól képzett nevelő elegendő fogta kezünket,
hadd örökítse meg e versem a színe-javát.
Tornatanárunk: Horváth András, ámde magunk közt
„Andris” volt a neve, simogató becenév.
Kiss Pál is „Pali” volt, história vérzivatarral
telt korait hamarost megtanította nekünk.
Kónya tanár úrnál a latinból csak nehezecskén
ment át sok nebuló, ámde magam jelesen.
Szígyártó Gáborral a földrajz szép tudománya
szállt a fejünkbe korán, (most is erős vagyok itt).
Jó szívvel bifláztuk mindig a francia nyelvet,
melybe Sipos Lajos úr könnyedén bévezetett.
És Nagy Ödönnel a természetnek ezer csodalényét
vizsgáltuk szívesen: szép a virág, a madár.
Vajda tanár úr dalra tanított és dirigensként
kórust is vezetett, fújtuk a szólamokat.
És Kováts Benedek volt osztályfőnöke kis csapatunknak,
egy csupaszív nevelő, „Benci”: diák neve ez.
Hálával sorolom fel e pár nevet, ők tanítottak,
és ez a pár sorom itt légyen a hála-virág.

Kedves utcáim
Vásárhelyt számomra a legszebb utca: a Klastrom,
hosszú éveken át laktam a „finevelőt.”
Sarkán örmény fűszeres árult, névre Buzetzkó,
vettem tőle nem egy jó ropogós perecet.
Több tanárnak e fertályban volt háza, lakása:
Marthy és Salamon s Jánosy – lányos apa.
Itt, hol most lakom én, két utca nyügöz le egészen:
egyik a „farkasoké”, hársborította negyed.
Másik a hajdani Fürdő utca, a mostani Pavlov,
negyven éve lakom, itt is a hárs dominál.
Erdély két szép városa nőtt igazán a szivemhez,
egyik a pályafutás kezdete, másik a vég.


Itthon
Erdély: itt a hazám, ez a hőn szeretett haza földje,
itt szült édesanyám, sírba is itt tegyenek.
Transsilvania: est mihi patria nimis amata,
natus hic sum ego, hic finiam vivere.
Erdély első, legfőbb városa, íme, Kolozsvár,
híres az iskola itt, s szorgos az emberi kéz.
Transsilvaniae urbs primaria, Claudiopolis,
scholis inclita est, civibus assiduis.
Szép város a mienk, ezt mondja a régi dalocska
s ezt én folytatom így: nagyszerű, párja sehol.
Cantus avorum sic resonat ut Claudiopolis
pulchra est, addite hoc: urbium impar imo.
Kisszamos: ez folyik itt át, örökké szennyes az árja,
csak odafönn, a hegyen, tiszta vizü a Szamos.
Samus: urbis nostrae fluvius sordidus semper,
solum fontibus est vere purissimus is.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék