Király Béla
Távolodás
Egyed Emesének
barázdát boronáltak rekedt traktorok
az apaföld őszi borbélyai
s most púdert hint nyomukba
a felvágós őszi szél
fagyosra csípve a mélyülő ráncokat
fordítok egy lapot a vonatablak mögött
távolságtartás –
ez mindent elviseltet
nem zavar e fehér smink a tájon
a fáradt múlt is csak bennem műveltet
igét
igát
húznak szeplős pegazusok
fent a szürke fellegekben
míg idelent házak tűnnek fel
tűzdelve lombfosztott fákkal
a táj démona türelmetlen
nem csöpögtet lelkedbe kedvet
puha pipettával
látod eMESE?
a képek hangulattá lassan összeállnak
vers-varázspálcád esőt fakaszt
szivárványt pingál
e sivatagi tikkadt belső tájnak
Míg odakint hó hull
s a mozdonyfüstből
indulat-boszorkák sorra mind kiválnak
– ördögök dobolnak: katt-kat-ta-katt –
és seprűjükön a Parnasszusra szállnak
1989. XII. 2.
 
Kisvárosi szerelem
Jobboldali köd, baloldali köd
fejed fölött csípős pára gőzölög
lábaid alatt siklik az út
Csak az elméd fénye
világít két lépésre
„Ne lenne ez a köd, ez a szürke délután!”
különben minden rendben
„Légy a posta előtt, fél hét és
hét között, de ne hét után!”
Megjön az étvágy evés közben
megjön a jókedv menés közben
ó éteri hangok mennyei jászol
két művégtaggal négykezest játszol:
szi – á – mi kan – dúr kar – moll
„Légy a posta előtt fél hét és
hét között!”: a hely démona hangol
egyre csak hangol
Szopránban tülkölnek a kocsik
– én az utca közepén –
altban zümmögnek a körúti fák:
te – meg – én te – meg – én
a macskakő hosszasan nyivákol:
kikapart téged a szenvedély
e kültelki világból
Basszust bömböl a kegyelet:
kádban bálnák közt halni meg
hangok zörejek zuhannak tömegestől
alvilági szörnyek kúsznak feléd
hangvillát hangvillát hadd szúrjam keresztül
Nem kell varázsgyűrű
megváltod e világot
csak ültethessek néhány üde szóvirágot
menetközben a Parnasszus-kertbe
hol a Vénusz szivárványszínbe öltözött
ott fenn
Itt lenn
a félelem egy érzelmen-túli létbe költözött
köd előttem köd utánam
nimfát kerget csámpás kentaur-lábam
„Légy a posta előtt fél hét és hét között!”
babám