Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1990. május, I. évfolyam, 5. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Olvasónapló

SZEMLE

Olvasónapló

TANDORI DEZSŐ VIDÉKE

LAKÁLYOS, VÍZIVÁROS, SZPÉRÓ, TÖRPE ISTEN, MAGÁNVILAG, KIFESTETT ERDŐ, NYELVI TAPASZTALAT, SZÉLLEL BÉLELT ANYAFÖLD, VEREBEK ÉS KOALÁK, PROFI SZERETET, A JÖVŐ

Márta kedves, tudom én, hogy az olvasónapló még nem a legvonzóbb hely, de hát ritkán jön össze, hogy az ember áthurcolkodik, azután hipp-hopp, lakályosan berendezkedik. Tk. az sem volt, ahonnan áthurcolkodjam, ahol már... etc., nem folytatom Kérem, lássa, hogyan vonulnak ide-oda a dolgaim, csoportosulnak, szétoszlanak, keresik a helyük – velük együtt én. A hely az, amit belakunk.

Még soha semmit nem laktam be.

Nem elég a hely s a szándék, döbbenet is kell, ahogy ott állok, bőröndökkel vagy hogy. Állok ott. Fontos ez.
Álltam ott, abban a hatalmas városban, két híd között, előttem épületsor, tömbök, város a magasból leeresztve. Verőfény és szél. Álltam ott, ajkaim harapdálva. Kiderült, hogy van valamiféle távolság, átléphetetlen árok, vagyis kialakult egyfajta hozzáférhetetlenség, védve voltam. Örülhet az ittlakó, gondoltam; aztán innen, ebből a poros, ebből a tényleg poros kisvárosból éreztem igazán, hogy mennyire fontos az a távolság, merthogy itt mindenhová bele van nyúlva, magánszférába, magáncsöndbe, magánijedelembe, és nem a hatalom által van belenyúlva, hiszen most vége a hatalomnak, vagy ha nem, akkor azért volt egy kicsi idő, amikor valóban vége volt, de akkor is éreztem, hogy bele van nyúlva.
Amiben éltünk, az talán sokkal félelemkeltőbb volt annál a nagyvárosnál, csakhogy ellenségesebb is, személyre volt szabva a rettegés, a hatalom külön pofonokat is tudott osztogatni, miáltal a közös megrendülés elmaradt, és sunyi színjátékok kerültek a helyére (Ó, ennyivel megúsztam!). Hiábavalóan álltam ott, magamat kifosztva, feladva, kisemmizve, valamiféle katarzisra várva, mert a törpe isten orromat facsarta, tapodta lábfejem, avagy gyomrozott kéjelegve.
Itt ülök a járdaszélen, nyelem a port és a könnyeim. Az autók direkte fölgyorsítanak előttem...

Az ember, ha nem ül Isten tenyerén, de a lábainál él, vagy inkább Isten fölemelt talpa alatt – nyer valamit. Rémület, aminek tövében található egy csöndes állapot, ami előfeltétele minden magánvállalkozásának. Ilyesmikre gondoltam akkor, járván-kelvén, turista ismeretlen rémület közepén, s csak utóbb derült ki, miféle helyszínek azok, hogy miféle könyvek helyszínei... Ha én összefutottam volna Dezső úrral! Én lettem volna a Főnyerő.!
Itthon előszedtem a Tandori-könyveket, ellenőriztem mindent. Ámultam és bámultam és utórezdültem. Tényleg ott jártam.
39-essel föl a Goldmarkig, onnét a régi útvonal: Határőr utca, Abos utca, fel a hegyre, körbe. Tusnádi. Éliáska kerítése. Istenhegyi, Fodor utca, lépcsőn le a Mártonhegyire, Nárcisz. Agárdi, Hollósi Simon utca. Még kevés gaz és tyúkhúr, de egy kavicsbucka  tövében, egy  építkezésnél: tyúkhúr mégis!

Egyszer, öt-hat évvel ezelőtt, egy kolozsvári kocsmában E. és B. (írók ők), kajánul kijelentették, hogy megfejtették a Tandori-titkot, ti. rájöttek, hogy Dezső úr magnóra mondja szövegeit, s gépírónőket alkalmaz etc, mindez stiláris nyomozásuk jelentése, és egyébként is, másképp hogyan volna lehetséges. Valóban, vannak a fordítások (Kafka, Musil, Chandler, Salinger, Bierce). aztán a mesekönyvek (Ó, a felpári kis pagony, ott lett emberré a majom!), a detektívhistóriák (Dejan Tradics felügyelő), versek, verébkönyvek, verebek és koalák tanulmányok mindenféle újságban, az indigó-festmények (a kiállításról még a TV-Híradó is), vannak továbbá az etetőutak. a piaci beszerzések, fűgyűjtések, a kártyabajnokságok etc. Mindez valóban lehetetlennek tűnik. Persze ha megírta, akkor van.
Dezső úr ír, micsoda belbiztonsággal! Minden külvilág, bel-külvilág avagy kül-belvilág. A világ talán nem létezhet másképp. Jó mondat, a Wittgensteinével párhuzamos: nyelvem határai, világom határai.
Óriási séta! Mártonhegyi, Költő, Szabadság-hegy, Ordas u., Normafa u., Diana, Óra, Istenhegyi, Matyó, Trencsényi (Trencséni), Petényi (Pethényi), Városmajor, Maros, Csaba u. Gyengén érzem magam, lábam csaknem kitöröm. Jó itthon! – Ők, oké! Tili és Szpéró nálam kedvesek! L. átjön, vizet ad Tilinek a Szpéró kalija tetején lévő káposztalevélbe. Ez lett a bevett szokás egy darabig írta Tradoni. Ezek a szokások már nem voltak hosszú életűek. – Szpéró a lábamon, fölemelem a lábam az asztalig, ő rajta marad!!! – Samunál. Kicsit komoly, de... – Éliáska nagy repkedései! Egyre merészebb!! Fogatlanul még. Fura. Ullstein. (Kiesett, sebaj.) Dömi: Jobb, mint ha a fogad, felügyelő! Gondolj mindig valamit, az majd kiesik, és Te megmaradsz.) (Ez most fáj, a Doktortól.) – Éljetek, drága barátaink! – Fűtés még stb.

Én a gyermekeim ugyanúgy akarom szeretni, ahogy T. szereti a verebeit.

A szeretetről nem lehet írni; amiről írni lehet, az aggodalmaink fejezete. Hogy mindent felmérjünk és előre lássunk. Az aggódó atyák képzelete legyen tágas! Ha már ki vagyunk rekesztve a lényeges történetekből, legalább a lehetségest leltározzuk fel. Persze, váratlanul kiderül, nem elég a gazdag, kimeríthetetlen képzelet, tapasztalatra van szükségünk, mindenféle tapasztalatra... Szembe kell nézni, helyt kell állni, szeretni kell etc., egy vattadarabbal ki kell tisztítani a madárka kloákáját – a rózsaszínű fodros virágocska látványa majd kárpótol, nem beszélve, ha az ürülék szilárdan és egészséges színekkel hull tenyerünkbe. A veréb is képes belakni a világot, persze nem azt, amit mi. De hát az ő világa nem az a világ! Ám ahogy minden különbözik valahol összeér.
A helyzet az, hogy aki még nem szeret senkit és semmit, annak rendben a szénája, annak sose gyűlhet meg a baja... az nyugodtan alhat, mert az életben afféle személytelen területenkívüliséget, közönyt és érdektelenséget élvez. De mihelyt szeretünk valakit vagy valamit, akkor a döntő kapcsolatok olyan hálózatába bonyolódunk, hogy egyszerre elveszítjük nyugalmunkat, akkor már... arra a harctérre kerülünk, ahol halált adunk és halált kapunk. (Talán a sok pont miatt olyan verébszerű ez a mondat.)

Rengeteg idő telik el töprengéssel. Van egy könyv, a kedvencünk, hiszen madarunk platója ez a könyv, röptetések alatt a nap odasüt, verebünk megpihen, szemét lehunyja... Mit tudunk mondani a könyvről, arról a súlyról, mely könyvünk nyomja, ha nem pihen rajta madarunk, mert meghalt. Váratlanul nyelvi tapasztalatokra volna szükségünk, nyelvre, ami...
A Moldvay-képek jutnak eszembe, melyeket akkor láttam, amikor úgy éreztem, képes volnék eladni a lelkem egy nyugodt, belakható telekért. Házat építeni, hatalmas falakkal – rezervátumot, önmagam rezervátumát. De hát az ember nem zárkózhat falak mögé. Nincs városunk, de van jövőnk. Néztem a fényképeket a kifestett erdőről, a kövek kifestve, a kihalt fák kifestve, kék, fehér, piros, fekete jelzések az időben. Ilyenformán volna jó nyelvi tapasztalatokkal bírni, gondoltam, mert akkor én is megjelölhetnék egy helyet a világban, ahogy Moldvay megjelölte azt az észak-amerikai erdőt!

Álmomban már megjelentek a porhanyós szélű lyukak, olyan volt az udvar, mintha giliszták túrták volna föl. Hamarosan kiszáradtak a fák, elszáradtak a virágok. A föld nedves lett, majd büdös, mintha rothadna, de aztán a feltámadó szélben pillanatok alatt kiszáradt, és porlani kezdett. A szél eleinte maroknyi port emelt föl, nemsokára aztán terebélyes porfelhőket kergetett. Vitte el a szürkévé vált anyaföldet. Párnát húztam a fejemre, hogy ne halljam a süvítését, de az mindenen áthatolt. Asszonyomhoz bújtam, s miközben rémülten öleltem, a szobában is végigsepert a szél, elfújta takarónk, és éreztem, hogy asszonyomat is elhordja mellőlem; a semmit ölelem.

Rémes, hogy mindent tudunk, pedig amit nem tudunk igazán, arra volna szükségünk.

LÁNG ZSOLT

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék