Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2001. november, XII. évfolyam, 11. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Lanczkor Gábor

Dédicaces
Navratil
Új januárom ablakán
még a műterem rongya szárad –
libeg két rozsdás kampó
között egy zsinegen,
kicsipeszelve. A Campo
épp olyan, mint amilyen
a téglapadozat volt nálad.

Széphelyi Franki Júlia Dorottyán
Látni akarlak,
hogy mellettem alszol, –
kusza fejszerkezeted már
akár egy lehetetlen
Borromini-homlokzat
hever a párnán.

Á Zoe
Ó, könnyű párisi artistalány, –
ha feltárcsázlak ma is, talán
valamikor még elérhetlek egy
reggel – “tu ne m’as pas réveillé”
s két órán belül találkozunk,
hogy kisírjam magam a válladon,
ó, te suzannevaladon.

Tétova omázs
Áll Pest konfúzióban odaát,
s hogy feljövök, havas eső szemel.
Betérek az Isolabellába,
megyek, mint akit szárnya emel.
(Taormina alatt is van
egy hasonló nevű sziget ott aludtunk három éjjelen,
meg élveztük a napot s vizet;
úsztunk meg sakkoztunk egész nap,
kávéházaztunk aztán fent hajnalig –)
Áll Pest konfúzióban odaát,
korreszpondens esőzés marasztal itt.

Monterchi elégia
1.
Nem maradhatott
narcizmusba fúló
beszélgetéseink nosztalgiája
tovább,–
indultam ködbe úszó
úticél felé,
már hisztérikus lázban utazva:
Moterchi –.
2.
Vinnyogva, dideregve ébredtem fel,
mint a Monte Ripido szerelmese;
túlcsordultam egészen a vidékkel,
s mostanra beléfáradtam teljesen.
Mély emócióval nézni ily reggel
a tájat; utazni se, maradni se, –
csak esőmosta dombok, a város ma;
angyalok, Piero della Francesca.
3.
Bár elmondhatnám mindezt
most neked, kit úgy szerettem –
Umbria melankóliába
hajszolt,
s hogy Monterchi ma,
váratlan;
eltűnt a freskó
a kápolnából,
restaurálták, s üveg mögé tették, –
ötszáz év alatt
elég gyertya,
izzó kanóc koszolta.

D. E.-hez
Szemembe világít
szőkén minden hajszála
a tágas szála félhomályán,
ahogy eltol magától,
s az ölemre hajol.
Oly érzéki és elegáns ön,
ahogy elnyúlik fehér
germán teste,
míg csillogó-mézesen
verdesik a hasamat
finom kolibricsőr-tincsei.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék