Nagy Attila

Láng
Visszahull röppenne sután
Készül a hang a szárny után
Ne hagyj a versben ácsorognom
Hallgass végig ha végre mondom
Hajolj fölém ha súgni kell
Taszíts a napra fújni kell
Mínusz fokomra nyurga lángot

Anyám (sokadszor)
Irgalom szedi
Gyolcsait a réten
Íme a halál
Élettől vétlen
A lélek ki volt
Elzúg odafentre
Ujjbegyem szemerkél
Lehunyt szemedre

Mintha
In memoriam Székely János
Halott a beszéd
Jelei szerteszét
Szájtépő nagyjaink
Romlottak hasonlataink
Szagos angyallábak
Pihe-puha kurvák
Nagy könyvedet Élet
Mintha becsuknák

Politika
A benső vérengzés alfonzai
Szédelegnek úton-útfelen
Velőmbe mar az “úgy legyen!”
Értelmünk be nem hangoltjai
Esengnek boltívek alatt
Mi volnánk azok önmagunk
Kik folyton éhen önfalunk
Mindben mi újra ránk szakadt

Kavafisz után
Barbárokra sem várok már.
Itt vannak ők. (Bennem is.)
Barbárok és apostolok.
Ha meghasonlott órád
Fékrendszere pattan –
Mutass a barbárra. (Énrám.)
Efézus, Róma, Alexandria
Kérdezi vissza belőlem:
“A bölcs Apolló mit csinált?”

Ópium
A lassú réten lassú fák
Levelén csüng a lassú ág
Kiönt az ég s az alkonyat
Bőrét vérzi a halk vonat
Vonul a szájban lassú mák
Pipacsok szárnyán hattyú rág
Elvisz a sátán visszahoz
Púp vagy a hátán visszakozz

Trisztán
Volna még néhány szó
A tegnap esti flörtből
Ahogyan néztél s mintha rám
Zuhantál volna föntről
Elhúzódva a kéztől is
Ahogyan egyre ittál
S eldőltél vétlen bálaként
Odalent a hídnál
Ahogyan felkaroltalak
És vittelek mint Trisztán
S maradtunk mint a tegnapok
A lengő holdnál tisztán

Dal
A magány persze létezik
Az esti csenddel érkezik
Becsukja ajtód ablakod
Az éjszakád a nappalod
Helyetted is szivarra gyújt
A mozdulat divatjamúlt
Ahogyan kelnél ellene
Eltűnsz te is végül vele