Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2001. május, XII. évfolyam, 5. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Szepesi Attila

Arcimboldo-szonettek
(Részlet)
Ahol régen az akasztófa állt
a megroskadt cinterem oldalában
és holló gunnyadt rajta egymagában,
himlőt károgva s fekete-halált,
vásáros népek, felcserek, kovácsok,
lovas vitézek s dzsidás-katonák
ki-be jártak a városkapun át,
tünde lányok meg szurtos muzsikások.
Éjszaka meg, az ó-sikátoron
énekszó csendült, hárfa, cimbalom
és nyirettyű. Aztán, hajnalra kelve
egy lator függött a bitón: szemét
holló kivájta, karja szerteszét
nyaklott. Szájából lefittyedt a nyelve.
*
Kutyák. Lekushadók, vakon acsargók.
Fitos-orrú véreb meg kajla pudli.
A foxik és a kurtalábu tacskók,
akik szeretnek rókalyukba bújni.
A szeleburdi vizslák, szetterek,
kopók, kik loppal erdőt hajtanak.
És néhány furcsa szerzet: fogukat
vicsorító dogok, szelindekek.
A zord dobermann, meg a jégvilágból
betoppant malamud, északi vándor.
Mezőt befutó, drótlábú agár.
A nyáj-kerítő kuvasz meg a bondorszőrű pumi, farkas-űző komondor.
És a puli – ki nem is kutya már.
*
Színész. Naponta más maszkot visel,
végül majd nem találja a magáét.
A sok szerep emlék-arcára ráég:
hol kocsmatöltelék, hol Áriel,
Hamlet, a festett mór vagy Lear király.
A rádióban Bánk vagy – Göre Gábor.
Bankár egy báva szappanoperából,
melyért, tudni kell, dupla gázsi jár.
Maga egy sorsa-vesztő, hol fiús,
hol vénemberes árnyék-Proteus,
aki dúdol, ha sírni volna jó.
Elkomorul, felvihog – mint akit
a perc foglyaként éppen alakít.
Amúgy zörög csak, mint a mákgubó.
*
Jó volna verset írni valami
rég-kihalt nyelven, pusztulást legyőzőt,
tört hangokból sugallatot igézőt.
Volt szavak indázó dallamai
visszahoznák az elkondult zenéket.
Szólnának avarul vagy hettitául
és földre-nyaklott dolmenek korából
kelő napot, holdat köszöntenének.
Csak egy-egy dallamfoszlányt: füstszalagként
kígyózót, vagy amelyik iszalagként
tekeredik a tarlott venyigére.
Kóstolni igék-őrizte arómát,
érteni atlantiszi idiómát,
mely tenger-álmok hullám-szövevénye.
*
Szerelő. Minden porcikája fém,
és gépolaj meg benzin csobog benne.
Karja-lába dugattyú, nikkelezve.
Vörös stoplámpa gyúl szeme helyén.
Szakálla csipetnyi vasreszelék,
haja rézforgács. Kopogó szavában
szikra pattog meg rezgő villanyáram.
Csupa henger, csavar, fogaskerék.
Benne szufla folyton zötyög, berreg.
Talán Descartes álmodta meg ilyennek,
papírra vetve infantilis álmát
az Úrról, aki úgy tákolta testünk,
hogy mindenféle kábelek bejárják
és gombnyomásra gyűlöljünk, szeressünk.
*
Sok rusnya kórság: golyva, zsába, csúz,
himlő, kolera, szamárköhögés,
mely földre teper vagy az ágyba húz.
Gümőkór, nátha, hüdés meg kelés,
orbánc, epekő, süly, kólika, ótvar,
skarlát, húgykő, aranyér, kiütés,
dugulás, lob, hurut, gutaütés,
rüh és köszvény, malária, gyomorbaj.
Meg a sápkór, tífusz, hideglelés,
ekcéma, hagymáz, kar- meg lábtörés!
ellenük gyógyír nincsen semmi biztos.
Torokgyík, visszér, vesegyulladás,
szélütés, ájulás, fehérfolyás
meg a bujakór... Óvjon a Krisztus!
*
Toronyház. Kormos égre meredő.
Fénypöttyök gyúlnak-húnynak benne hosszan:
lámpák az ezernyi betondobozban.
Lakói reggel úgy dőlnek elő
az üvegajtót nyitva-csukva százszám,
mint hangyabolyból a hatlábu nép,
mely dolga után bolydul szerteszét.
Amúgy semmi dísz: kapun csorba házszám,
torz akácfák, s a járda oldalába’
telefonfülke, piros postaláda,
meg a bűzlő szeméttartó edények,
melyekbe éjjel-nappal beletúrnak,
akik a világ végén kóborolnak,
koldusok s egyéb szurtos jövevények.
*
Szentek és balgák. Csipcsup mesehősök.
Vándorköszörűsök, verklinyúzók,
útszéli, kócszakállú hegedősök
és álmunkban egérfogat húzók.
Éhkoppon élő Messiásra-várók,
kiknek cifrátlan sorsa az időbe
szárnyakkal és szelekkel beleszőve.
Daruvári vitézek, félrejárók,
planétás emberek, kártyavetők,
és garabonc sárkányeregetők.
Meg akik nekivágtak a tilosnak:
a lélek-látók s más fantaszta-lelkek.
Meg az a pár holnap-álmú eretnek,
kit októberi tankok eltapostak.
*
Fodrász. Hajak szobrásza. Loknik és
rakoncátlan fürtök bodorítója.
Asszony-remények nyalka figarója.
Ujján fésű, csavar, borotvakés:
eljátszadozik ezüst csipeszekkel
és fütyörész, amíg csattog az olló.
A vállra bodor fürtökben leomló
hajat bűvöli lakkokkal, szeszekkel.
Loreley-félét huncutkásra nyírbál,
és ébenbarnát bronzvörösre pingál,
szalmafürtöt meg feketére átír.
Lidérces álma: a kopasz leányok,
a csábos frizurákra fittyet hányók:
sok lécsovány és lila-körmü vámpír.
*
Vérző disznófő függ a kirakatban.
Az arra-tévedőt hipnotizálja
ártány-orra és püffedt szeme-párja.
Fogsora percről percre összecsattan
és leffegő nyelvén lecsurgó nyála
a bámészkodót úgy delejezi,
hogy elveszítse arcát és neki
szolgáljon gülü-szemű hasonmása.
Sertés legyen, röfögő és faló,
mert ami van, mind bendőbe való.
Vérben-forgó szemmel mered előrébb;
leffegő fülén zsír- meg vércafat.
Függ a hunyorgó neonfény alatt
s a henteskampó átüti a bőrét.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék