Monoszlóy Dezső

Macskarapszódia

Macskává vált kíváncsiságom
szavaim szőrében ülnek
s mint tengeri viharoktól menekültek
kik mentő szigetre leltek
boldogok ott

galambot kergetünk nappal éjjel

nyújtózkodásom rejti kéjem

s ha bölcsővé melegszik a párna

embrió-pózban

elalszik a széken

hancúrozó cicákról álmodunk

A cethal gyomrában

Alszik a falu horkol az élet

pöttyös szájpadlásán a pedigrés kutyáknak

ízek moszatja leng

vajon érzik-e mily rövid futás

nyomában csahol a kimondhatatlan

a szavak árnyával leplezett

az egyszervolt és a tovatűnt

híddal összeköthetetlen szerkezet

évek bokrából nő az erdő
ezernyi ága összehajlik

el kéne bújni benne

mielőtt a megsemmisülés kegyelme

magába nyelne

s alvó falu horkoló élet

a halhatatlanság ködébe fúl

Torzó

Vagyok a nemvagyásban
leszek a nemlétezésem partján
hallgatag

széthullás ráncaiból
formálom az alaktalant

Nem történik semmi

Nem történik semmi

ez a dráma

önmagába zuhant világba

bámul az unott tekintet

fitymálva

ízt színt

vágyat

lehetetlent

semmi se történik

ez a dráma

s ha történne mégis

úgyis hiába