Killár Katalin

Legyen a könnyeké a föld,

a fényeké a képzelet.

Hagyd látnom legalább

hátad mögött a képeket.

Hagyd hinnem: párducok testén

nyilalló fájdalom lebeg:

apró kiáltás-fészkek,

melyeket meghallanak az Istenek.

Ha kell, leszek néma, szegény

vagy óvatos, tudatos, büszke, vén.

Leszek helyetted

alvadó kovász,

kicsi oltár

és néma, szürke ház.

Leszek az Isten, vagy az angyalok...

Meddig fussak még, mikor nem hagyod?