Anavi Ádám
Élj sokáig...
1.
Társsal vagy magad maradva,
nézz keményen önmagadba:
sosem törődsz igazában
a másikban milyen vágy van,
ne hazudj – akármit adnak –
önmagadról önmagadnak,
ha ettől bele is rokkansz...
élj sokáig, halj meg gyorsan!
2.
Sosem tudhatod a végit –
ne is kutasd, amíg még itt
innen a Nagy Folyó árkán
tart a csárdás, hóra, kánkán
kormányoz az álmodban is –
szekeremmel járt útban is,
de sokszor félre faroltam...
élj sokáig, halj meg gyorsan!
3.
Jövök hozzád fulladozva,
selyem inged csomagolva
hozom néked – és most mit nem
adnék: hullna selyem ingem
terád, tested úgy szállja meg,
őz melleid mintázza meg
rád tapadva, szélsodortan...
élj sokáig, halj meg gyorsan!
4.
Megkapaszkodsz... mégis vonz a
mélység alligátor-torka,
érzed koponyádban más az
idő csontropogtatása –
hogy életed szembe szálljon,
örökítsd meg lepkeszárnyon
bölcsességgel, minden sorban...
élj sokáig, halj meg gyorsan!
5.
Fojt a kikiálthatatlan
ige – az elmondhatatlan
méreggé lesz benned, rád mar
hazugságok husángjával
husángolják igazságod,
szemedre vert szürke hályog
botladoztat fényfosztottan...
élj sokáig, halj meg gyorsan!
6.
Löktek tóba, békanyálba,
kitolt szemek kocsonyája
körülvesz kifaggatólag:
melyik világból való vagy?
megvallat fenyegetőleg
kifojtogatja belőled:
szemed mért maradt meg ottan?
élj sokáig, halj meg gyorsan!
7.
Kövek ragadnak lábadhoz,
régi arcok helyett maszkok
merednek terád, és holnap
félvad lovak dobrokolnak
szívedben rövidre zárva –
látással jöttél világra,
s vakká lettél távozóban...
élj sokáig, halj meg gyorsan!
8.
Hol fizetik... milyen állás-
ban kérik a szundikálást,
reggelit vagy délutánit –
nem tudsz te már disztingválni
sem: mi rád hull sötét ég-e,
vagy az örök sötétség-e
forog veled forgandóban...
élj sokáig, halj meg gyorsan!
9.
Felfaló barlang szemekkel
rád csap a csontarcú mester,
táncos társad – rock-ritmusban
megdobolt szíved kirobban,
csontkeze agyadba mar be,
rángat, forgat... danse macabre,
sohasem járod már jobban...
élj sokáig, halj meg gyorsan!
10.
Láthatod szíved mit érlel –
ökörnyálból font kötéllel
magadhoz mért nem kötözted?
mások lopják el körötted
a levegőt, s te csak kapkodsz
utána, s dűlő falakhoz
támaszkodnál fuldokoltan...
élj sokáig, halj meg gyorsan!
 
11.
Ne légy süket! már idáig
nyikorognak csigolyáid,
bennük zeng a négy őselem,
árnyékod is történelem,
megfaragva, száz alakban –
és vagy: kiszámíthatatlan
része valami egésznek –
mért születtél? milyen fészek
12.
ajnározott vaksi hitben:
valaki vigyáz rád itten!
várod... s tartanád felfele
fejed, hogy szembeszállj vele
csontvigyorral űr szemében
rángatott báb vagy kezében,
és ő győztesen bokázik...
halj meg gyorsan, élj sokáig!

Egyszervolt állatok