|
TALÁLT VERS
Babits Mihály
(1883-1941)
Olyan az életünk...
Olyan az életünk mint öregek szeme. S mint a köd az előtt, aki ködben járkál, úgy száll előttünk a holnapok függönye: sohse libben föl, csak hátrál, egyre hátrál. Mint makacs ellenség, a ravasz jövendő fölégett mezőkön lassan vonul vissza: kincseit mind messzebb és messzebb rejti ő, míg végül is inkább a Kútba hajítja.
Minden föld puszta lesz mire mienk lenne és minden kastélyból csak az üres romok fogadják a győztest aki megszáll benne. Így győzünk mi, szomjas, gyürt Napóleonok s ha megállunk este valamely ablakban s kinézünk a házak fölött a vad égre, szívünk reszket, mintha minden alkonyatban egy hasztalan meghódított Moszkva égne.
Napjainkat sorra fölgyujtják az esték, s egyikben sem tudunk megpihenni soha. Jönnek az évek mint beburkolt szüzecskék kikről lassan lehull a hófehér ruha s már forrón hevernek, lihegve, meztelen; de mi nem öleljük, s csókos kedvük meghal. Újra felöltöznek s búcsúznak nesztelen, visszanevetve ránk hideg fogaikkal.
|