Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1993. március, IV. évfolyam, 3. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Lázáry René Sándor

Lázáry René Sándor
Közzéteszi: Kovács András Ferenc
Ártatlanságom édes éneke
Itt jártam én is, egymagam. Kopáran, mint a téli hold,
Ki csak vonulgat táltos űrködökben,
Az érdesen tajtékzó éjszakákon át, ha elcsatangol –
Itt csellengtem én, s nem égett értem gyertya, régi csillag,
Gyors üstökös se gyújtá lelkemért föl
Léggé fagyottan lángoló sörényét
Süllyedt világ fölött, vak aetherekben.
Én valék csak itt, a Téka-kert s a Vártemplom körül,
Vagy Szentgyörgy-téri bódék bűvkörében
Kerengtem én, bolyongtam émelyítő verkliszóra:
Életművész kis artisták közé vegyültem el...
De számkivetve, mintha egyszemélyben
Kasmír királya volnék, hindu herczeg,
Pandzsábi árny, önlelkem páriája.

Én vándoroltam itt saját nyomomban, ó, igen,
Lobogtam is, miként magányos, méla sál – nyakamra
Hurkolódó fájdalom, mely hosszan, zordonan
Zöld csóvaként lengett utánam át az álmokon,
Lengett legendák pisszegő szelében...
Ballagtam éppen fölfelé

A Köteles utczán, jöttem keresztül épp a Kozmosz árján –
Így jártam én kísértetül, mint szájban boldog szép szavak.

Maros-Vásárhelyt, 1893 januárjában
 
Erdélyi harangok
Kétszáz év múlva rólunk semmi hír már –
Kaczaghatsz hát, hisz mindhiába sírnál...

Mert jó mulatság volt ez – férfimunka.
S nem tudni még: mi lesz, ki tér nyomunkba?
Kolozsvárott vagy Maros-Vásárhelyütt
Nem kérdi senki: „Sándor, újra elgyütt?”

Más örvend, csókol, hívja, szidja Istent...
Más öldököl, lop, irhát s lelket is ment...

Más él-hal, búsul helyettünk, s ha tudja:
Boldogságát is helyettünk hazudja.

Más lakja házunk, más hordozza arczunk,
Más álmodik – mi már csak mélyen alszunk.

Álmok nélkül, mint nyelvetlen harangok...
Oly szótlanul nyugosznak lenn a hangok,

Mert szó sincs már, fohász, fakult esengés,
Ha megtört, hűvös érczbe fúlt a zengés…

Visszhangja bennünk elbolyong, ha alszunk:
Más lakja házunk, más hordozza arczunk.

Maros-Vásárhelyt, 1893 februárjában

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék