Gömöri György
Sokféle városom
Sokféle városom, évszakok
lencséjén át idézem képeid.
A zúzmarás Őr utcán iskolába
ballagok (rövid nadrágosan),
befagyott tócsán madárka ugrál:
A–B–A–B és máris kész a vers.
Tavasz: rakpart, sóhajba fulladó csókok,
rügyek robbannak a Múzeum-kertben.
Fullasztó nyár, a szigeti rózsák
illata rám borul, a szerelem
váratlan gellérthegyi tűzijáték.
S végül az ősz, az ősz: szárnyas dalok
feszülnek tiszta égre, majd csapkodó,
lyukas zászlók, szétlőtt, színes remények,
s romházak sötéten tátongó odva
mindent egybemosó ólmos esőben.
Idill
zsalugáteres ház délutáni csöndje
föntről egykedvűen tűz le az arany nap
széltől borzolódik füzek könnyű szőre
dús fán feszes bőrű gyümölcsök dagadnak
halkan csobog a mesterséges forrás
a lágy víz minden bánatot felejtet
árnyék hűsít és örök időt fon rám
aki ilyennek képzelte a kertet
La Roquette, 1990.
 
Széljegyzet: Kemény dilemmái
Báró Kemény Zsigmondról azt beszélik:
nagytermészetű ember volt. Lefojtott
szenvedélyek dübögtek mellkasában
s nemegyszer ólmos búskomorság fogta el.
Talán mert hitte, hogy a fátum
korlátlan úr porszem sorsok felett,
s hogy a bűn is, meg az erény is
végül egyaránt elnyeri büntetését?
S hogy van idő, mikor nem segít a tiszta ész,
és a ravasz ügyesség sem segít,
mikor a nagyravágyó meglakol, de nem
menekszik az sem, ki csak szolgál és lapít?
Ilyenkor az teszi jól, aki félreáll.
Kemény meg is tette; pár évet élt még
Pusztakamaráson, aztán csendben megőrült.
Ómen
Rákóczi György hanyatt esett Krakkóban
süvegéről leesett arany tolla
jele volt ez annak ami később jött:
kincses Erdélyt elvitték az ördögök
Ahol...
ahol a beszélgetéseket jelenteni kell
a külföldiekkel – mert külföldiek
s a belföldiekkel – mert belföldiek
ahol a Róma-maszk alól kilóg egy kis Bizánc
maffia-főnök-császár tapsoltat zsoldosokkal
ahol a jöttmentek mondják meg ki a jött-ment
kapcát mos a paraszt Sosemvolt Óceánban
ahol hétpecsétes titokként vigyázzák a múltat
(minél múltabb a múlt attól-annál gyanúsabb)
ahol a jégszekrényeket ki kell kapcsolni hogy
legyen elég áram a deficites iparnak
ahol már minden jegyre megy az igaz a hazug egyre megy
az ország lassan tönkremegy és félelem igazgat
1984.